Napjainkban maga az AI és a különböző mesterséges intelligenciát használó alkalmazások a mindennapjaink részévé váltak. Míg néhány éve a kérdéseink megválaszolására a Google-t használtuk, ma már gyakran a ChatGPT-t kérdezzük. Szinte minden általunk használt alkalmazás tartalmaz valamilyen AI-funkciót, függetlenül attól, hogy ez valójában szükséges-e. Az AI nem csak egy hasznos eszköz, de egy remek marketingfogássá is vált.
Az információhoz jutás egy új korszakát éljük, miközben az emberi gondolkodás és kreativitás lassan háttérbe szorul. Egyre több reklám anyag és vizuális tartalom készül mesterséges intelligenciával, hiszen egy Midjourney- vagy egy DALL-E-előfizetés jóval olcsóbb, mint egy grafikus munkadíja vagy egy jogvédett kép megvásárlása.
Diákként ha információra van szükségünk, már nem keresünk hiteles forrásokat. Egyszerűen megkérjük a ChatGPT-t, hogy írja meg helyettünk az adott feladatot, mivel kényelmes, gyors és könnyen elérhető.
A probléma azonban egyre nyilvánvalóbb: elmosódnak a határok a saját gondolataink és a gép által generált tartalmak között. Az élethű generatív képek és videók egyre nehezebbé teszik a valóság és a mesterséges megkülönböztetését, mely komoly etikai és bizalmi kérdéseket vet fel.
Az egyetemeken az AI használata különösen vitatott. Egyes oktatók engedélyezik a felelősségteljes alkalmazását, mások teljesen tiltják. De vajon az AI használata tényleg plagizálásnak számít? Mikor az ezen tartalmak copyright szabályozásairól szerettem volna informálódni, arra a következtetésre jutottam, hogy nincsenek teljesen egyértelmű szabályozások.Példának okáért egy 2024-es cikk szerint az Egyesült Államokban nem élvezhetnek szerzői jogi védelmet az ilyen tartalmak, mivel hiányzik belőlük az „emberi szellemiség” – hasonlóan a híres „majom szelfi” ügyhöz.
Az Európai Unió Bírósága korábban kimondta, hogy csak az a mű védhető jogilag, amely „az alkotó saját szellemi tevékenységéből ered”. Ebből adódóan egy gép önmagában nem lehet szerző, viszont lehetőséget ad a tagállamoknak, hogy maguk döntsenek erről a kérdésről. Ez pedig további bizonytalanságot teremt.
Mindezek ellenére az oktatási és kutatási intézmények többsége az AI használatát plagizálásnak tekinti, még akkor is, ha a tartalom csak részben generált. Minderre az indok felettébb egyszerű: egy gép nem helyettesítheti az emberi gondolkodást, elemzőképességet és az önálló megértést. Az oktatás célja, hogy fejlessze a tudást és az intellektuális önállóságot – ehhez pedig nem léteznek „könnyebb utak”.
Személy szerint megértem, ha egy intézmény szigorúbban szabályozza az AI használatát. Bár a technológia fejlődése lenyűgöző, ha korlátok nélkül alkalmazzuk, elveszítjük azon képességeinket, amelyek emberré tesznek minket: a kritikus gondolkodást, a kreativitást és a hibáinkból való tanulást. A tanulás folyamata nélkül nem tudunk saját következtetéseket levonni, egyéni ötleteket és gondolatokat megfogalmazni. Ráadásul az AI által biztosított információ sem mindig megbízható, így alapos kutatás nélkül nem garantálható a hitelesség.
Összességében az AI nem egy ellenség, hanem egy eszköz – de csak akkor, ha valóban eszközként kezeljük. A megszerzett tudást, tapasztalatot és kreativitást nem pótolhatja egy algoritmus. A jövő abban rejlik, hogy megtanuljuk felelősen használni anélkül, hogy elveszítenénk a saját gondolataink értékét.
Viszló Dániel