Az őszi szünet kezdetén 3 napot töltöttem Athénban, ez az én élménybeszámolóm a balkáni országról, ahol már euróval fizetnek.
23-a egy különleges ünnep az ’56-os megemlékezés miatt, számomra viszont azért volt izgalmas, mert reggel 8-kor indultam otthonról a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre, hogy 10:25-kor repüljek Görögországba. Bőven időben, 9 körül érkeztem és kb. 5 perc alatt át is jutottam a biztonsági ellenőrzésen. Ide beszúrom, hogy erre a 3 napra én csupán 4 napnyi ruhát + pizsamát, az iPademet, fülhallgatót, egy powerbankot + töltőt, neszeszert és napszemüveget vittem. A kapunyitásig való időt alá-, az éhségemet pedig túlbecsülve egy rántottás hamburger menüt és 7 db kis palacsintát is benyomtam a reptéri Burger Kingben – most először találkoztam azzal, hogy a rendelőautomatán lehetett borravalót adni, melyet elvileg 100%-ban az ott dolgozók kapnak.
23-a egy különleges ünnep az ’56-os megemlékezés miatt, számomra viszont azért volt izgalmas, mert reggel 8-kor indultam otthonról a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre, hogy 10:25-kor repüljek Görögországba. Bőven időben, 9 körül érkeztem és kb. 5 perc alatt át is jutottam a biztonsági ellenőrzésen. Ide beszúrom, hogy erre a 3 napra én csupán 4 napnyi ruhát + pizsamát, az iPademet, fülhallgatót, egy powerbankot + töltőt, neszeszert és napszemüveget vittem. A kapunyitásig való időt alá-, az éhségemet pedig túlbecsülve egy rántottás hamburger menüt és 7 db kis palacsintát is benyomtam a reptéri Burger Kingben – most először találkoztam azzal, hogy a rendelőautomatán lehetett borravalót adni, melyet elvileg 100%-ban az ott dolgozók kapnak
Athénban egyébként január 15. óta olyan a tömegközlekedés, mint Londonban, vagyis a helyiek az ATH.ENA Carddal, a turisták pedig a bankkártyájuk érintésével tudnak lemenni a metróba, felszállni a buszra stb. A reptéri metró kicsit feláras, 9 euró, de a belvárosi járművekkel való közlekedés napi maximuma 4.10 euró – ez megegyezik a 24 órás jegy árával. Nekem valamiért nem akarta elfogadni és felismerni a telefon NFC-s érintését a rendszer, de a bankkártyámat elővéve gond nélkül működött (apukámnak nem akadt ilyen gondja).
Metróval nagyjából 1 órára van a főváros a reptérről, így olyan fél 3-ra már a Syntagma téren voltam. Ez a város központja, ahonnan minden megközelíthető gyalog vagy tömegközlekedve 5 km-es körzeten belül. Egyébként érdekes volt látni már a metrómegállóknál is a görög kiírásokat, ekkor eszméltem rá, hogy matematika és fizika órákról én már nagyjából ismerem a görög abc-t, csak mindig egy-egy betűt használtam főleg egy-egy konstans vagy éppen változó, esetleg szög jelölésére. Érdekes volt betűről betűre olvasgatni a megállókat és az utca neveket.
Erre az első napra csak egy programot terveztünk, megnéztük a Kotsanas Museum of Ancient Greek Technology-t, azaz Kotsanas ókori görög technológiai múzeumát. Kostas Kotsanas a múzeum alapítója, ez egy elég kicsi privát múzeum, a belépőjegy 7 euró, diákoknak 5 euró.
Nem fogom elmesélni a teljes múzeumot, de megtudhatjuk belőle, hogy például a görögök készítették az első földgömböt vagy hogy csigarendszer segítségével minimális erőbefektetéssel tudtak több tíz vagy több száz kilós köveket megemelni. A téma roppant izgalmas, meglepő volt, tényleg mennyi mindent tudtak már több ezer évvel ezelőtt és mennyire találékonyak voltak a régi idők feltalálói! Az emeleten van egy kifejezetten interaktív rész a hidraulikával kapcsolatban, például a folyadékkal feltöltött csőben egy másik cső az alatta lévő levegőt összepréselve fütyülő hangot ad. 20 percenként egy-egy ott dolgozó angolul körbevezet, bemutatja a különböző találmányok működését. Ennek ellenére, ha nem olvasod el az összes apróbetűs részt és nem egy ilyen vezetett csoporttal, hanem saját tempódban haladsz kb. 15–30 percen belül kivégezhető a múzeum, ami az árát tekintve szerintem nem egy korrekt élmény, ráadásul ezen korok és találmányok bemutatása sokkal többet érdemelne.
Ezután konkrét programot nem terveztünk, csak nézelődtünk a városban. Itt nem kerülgetném a forró kását, igen, Athén utcái tele vannak péniszekkel, legyenek azok sörnyitók vagy kulcstartók. Szombati idegenvezetésünkből megtudtuk, hogy azért, mert ezek a férfi termékenység szimbólumai, ezenkívül szerencsét hoznak és biztonságot adnak, illetve szimplán poén a turisták számára, sokan „vicces” szuvenírként veszik barátoknak, családtagoknak – hát kinek a pap, kinek a paplan.
Természetesen teljesen legális Labubuk és random pólók is ellepték a helyi bazárt, egyedül azt sajnáltam, hogy nem egy helyen volt rengeteg AI sloppal „márkázott” termék, amik azonfelül, hogy ízléstelenek és elveszik az igazi grafikusok munkáját, még alacsony felbontásúak és igénytelenek is.
Athén és környéke tele van kóbor macskákkal, amiket a helyi boltosok etetnek, érdemes azért vigyázni velük, messze nem barátságos mindegyikük – mármint a cicák. A belvárosban sétálva konstatáltam, hogy közeledve az egyenlítőhöz itt azért jóval párásabb a levegő, még október vége felé is ~20–23 Celsius-fok volt napközben, ezért nem egy citrusfát láttam – narancs, citrom, lime stb., éppen értek rajtuk a gyümölcsök.
Saját kockaságomat kielégítendő képregényvadász túrára indultam, ugyanis 4 képregénybolt is van Athénban egy 250 méteres körzetben – név szerint a Relax, a Solaris, a Star Comics és a ComicStrip (utóbbit sajnos kihagytam). Be is szereztem pár érdekességet, amit alább láthattok:
A nap zárásaként apukámmal lementünk a szállodánk lábánál fekvő étteremhez, ahol egész korrekt áron (~19 euró/fő – igen ez nem olcsó magyar viszonylatban, de egy €-gazdaságú országban nem drága) ettünk mindketten tejborjú-szeletet sültkrumplival. A tejborjú (veal) olyan marha, amit elég fiatalon, nagyjából 5–8 hónapos korában vágnak le, ezért a húsa még nagyon puha és világos színű.
Ez az Athént bemutató cikksorozatom első fejezete, ha érdekel, mi történt a másik két nap, miket néztem meg – azok közül miket ajánlok, akkor kövesd figyelemmel a Pécsi Mérnök honlapját!
Ottó