A VPN-szolgáltatásokról szinte mindenki hallott már, ha más nem, de egy YouTube-hirdetésen keresztül biztosan. Ezek a reklámok teljes körű biztonságot ígérnek a pénzünkért cserébe, miközben gyakran hamis biztonságérzetet keltenek. Bár rendkívül népszerűek, meglepően kevés szó esik arról, hogy valójában hogyan befolyásolják az emberek viselkedését a digitális térben.
Mielőtt azonban rátérnénk arra, ezek a szolgáltatások hogyan befolyásolják az online magatartást, érdemes tisztázni, pontosan milyen védelmet is nyújtanak. A legismertebb funkció az IP-cím és a virtuális tartózkodási hely elrejtése, melynek köszönhetően elérhetünk olyan külföldi tartalmakat, amelyek nálunk nem biztosítottak. A valódi IP‑címünket ilyenkor egy VPN‑kiszolgáló címe váltja fel, így a weboldalak nem tudják pontosan meghatározni, honnan csatlakozunk. Emellett a VPN titkosítja az adatforgalmat, még mielőtt az elhagyná az eszközünket, így sem a hálózat tulajdonosa, sem az internetszolgáltató nem látja, milyen oldalakat látogatunk meg vagy milyen tevékenységet végzünk online. Ez a letöltésekre is igaz, ha VPN nélkül töltünk le fájlokat, az internetszolgáltató érzékeli az fájlok típusát, méretét és forrását. Bár egy VPN használata segít megőrizni a letöltési tevékenységek titkosságát, ez nem jelent egyet a fájlok szűrésével és vizsgálatával. Nem blokkol rosszindulatú programokat vagy kockázatos fájlokat, így továbbra is körültekintőnek kell lennünk, mit és honnan töltünk le.
A felhasználók sokszor túlbecsülik a VPN nyújtotta biztonságot, amely kockázatosabb online viselkedéshez is vezet. Kevésbé lesznek körültekintőek, milyen oldalakat látogatnak meg vagy hogy milyen forrásból töltenek le tartalmakat. Továbbá sok szolgáltató hirdet szigorú „no-logs”, azaz naplózásmentes működést, ám ez a gyakorlatban nem azt jelenti, amit a felhasználók gondolnak. Bár a böngészési előzményeket nem rögzítik, viszont az olyan metaadatokat, mint a csatlakozás időpontját, a kiosztott IP-címet, a sávszélességet és adatforgalom mennyiségét vagy a használt eszköz típusát igen. Ezek az adatok jelentéktelennek tűnhetnek, viszont pontosan elegendőek a felhasználó beazonosításához. Fontos tisztázni továbbá, hogy nem létezik ingyenes VPN-szolgáltatás. Ahol nem a pénzünkkel fizetünk, ott ezeket a metaadatokat értékesítik harmadik feleknek.
Emellett a hiedelmekkel ellentétben a VPN nem nyújt védelmet a kormányzati megfigyelések ellen. Ez különösen problémás lehet olyan országokban, amelyek részei a Five Eyes, Nine Eyes vagy Fourteen Eyes hírszerzési szövetségeknek (ilyen például az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság vagy Ausztrália), ahol a szolgáltatókat jogilag kötelezhetik a felhasználói adatok átadására. Ilyenkor a VPN-szolgáltató egy gyűjtőcsatornává válik az információk számára. Ahelyett, hogy a hatóságoknak több forrásból kellene összegyűjteniük a számukra értékes bizonyítékokat, egyszerűen csak felkeresik a VPN-szolgáltatót. Némely szolgáltató ilyenkor is kiáll a naplózásmentes politikája mellett, mások azonban csendben átadják a kért információkat.
Összességében a VPN‑ek hasznos eszközök lehetnek, ha tisztában vagyunk azzal, mire valók és mire nem. A szolgáltatói marketing könnyen félrevezethet, ezért fontos, hogy reális képet alkossunk arról, milyen védelmet kapunk és milyen kockázatok maradnak továbbra is a mi felelősségünk.
Források:
https://addies-newsletter.beehiiv.com/p/the-vpn-illusion-are-you-really-safer-online
https://www.cyberghostvpn.com/privacyhub/what-does-vpn-hide/
fauszt_kolos