Aki igazán ismer, az elsőre meglepődhet, hogy pont egy ilyen cikket írok. Igaz, hogy nagyon ambiciózus és szorgalmas ember vagyok, de bevallom, hogy építészhallgatóként igen sokszor össze kell kaparnom a maradék kis motivációmorzsákat ahhoz, hogy tovább tudjak haladni egy-egy feladattal.
Úgy gondolom, hogy a leendő szakmánk roppant összetett és emellett hatalmas felelősség is lesz a vállunkon. Emiatt már most hozzá kell szoknunk a stresszhez, ami mindezzel jár. A motivációm általában minden, a szemeszterben eltöltött héttel egyre csökken, bár így a harmadik évem vége felé ezt már megtanultam kezelni. Eleinte rosszul érintettek a különböző kritikák, amelyeket az ötleteimre vagy a terveimre kaptam, viszont ma már ezeket mind pozitívan fogom fel, egy olyan fajta eszközként, amely tovább építi az addigi gondolatmenetemet egy-egy feladattal kapcsolatban. Ez a fajta gondolkodásmód a kritikákkal kapcsolatban most már az esetek többségében nem gyengít a motivációmon.
Amivel sajnos még nehéz megbirkóznom, bár ennyi év elteltével mondhatni hozzászoktam, az a folyamatos terhelés. Nem igazán van szabadnapunk, minden egyes napon, legyen az hétvége vagy hétköznap, valamilyen tervezési feladatot kell csinálnunk. Ebbe azért bele tud fáradni az ember, amikor reggeltől késő estig folyamatosan a tervezőprogram előtt ül. Számomra ez a kimerülés azt okozza, hogy néha megcsappan a motivációm.
De mi az, amitől mindig új erőre kapok? Szerintem mindenkinek kell egy forrás, legyen az személy, gondolat, álom vagy cél, amely előreviszi a mindennapi életben, így az egyetemi feladatokban is. Számomra ezt a forrást a családom tagjai jelentik, legfőképpen azok, akik már sajnos nem lehetnek velünk. Hiszem azt, hogy látnak és segítenek engem, még ha nincsenek is itt velem. Egykor megígértem nekik, hogy helytállok és küzdök az álmaimért, és ha rossz napom van vagy elfáradtam, mindig ez jut az eszembe. Kitartok és nem adom fel az álmaimat.
Nem akarok álszent lenni, nekem is sokszor van rossz napom motiváció téren, viszont mindig tudatosítom magamban, hogy ez csak átmeneti és hogy ennél jobb lesz majd, minden problémának egyszer vége van. Én annyit tudok tanácsolni annak, aki küzd a motiváció fenntartásával, hogy keressen magának egy forrást, amely erőt biztosít a számára, bármilyen nehéz helyzetben is van.
molnart