A cikksorozat előző részében már beszéltem arról, hogy a harmadik helyek, ezek az otthonunk és munkahelyünk közötti állomások miért képezik fontos részét az életünknek, illetve, hogy az utóbbi években a világ egyes pontjain milyen kezdeményezések jöttek létre ezen közösségi terek megmentése, revitalizálása, vagy akár teljes átalakítása érdekében. A sorozat második részében most szeretnék kitérni arra, hogy hazánkban milyen átváltozásokon mennek keresztül ezek a helyek.
Magyarország jellemzően kicsi a merítés, a lakosság és a turisztika is (ez alól leginkább Budapest és a Balaton képeznek kivételt), mint az előző cikkben taglalt országokban, ezért az itthoni harmadik helyeknek is nehezebb talpon maradniuk. Ahogy az előző cikkben is említettem, hetente olvashatunk akár Pécsett is arról, hogy milyen, sokszor közkedvelt hely volt kénytelen végleg becsukni az ajtaját. A növekvő infláció sem segít a helyzeten, ugyanis amellett, hogy emelkednek a bérleti árak, az emberek is egyre kevésbé engedhetik meg maguknak a kávézók, kocsmák látogatását – gyakran mi is inkább valamilyen ismerőshöz megyünk fel, ha kedvünk támad meginni egy sört. Ugyanakkor, ebből az eléggé szerencsétlen helyzetből adódóan Magyarországon is kezdnek megjelenni az alulról építkező alternatívák. Pécsett idesorolható a nemrégiben megújult Tititá táncház és folkkocsma, aminek a célközönsége ugyan egy mindig visszatérő ismerősi kör, azonban ettől függetlenül bárki benézhet, belépő nincsen, sem nyomás az emberen, hogy ha már itt van, vennie kell valamit, mivel az egész rendezvény batyus jellegű. Hasonló a Létrában vagy a Nappaliba havonta-kéthavonta megrendezett Zsibvásár és zsibongás, ami piaci mivolta mellett egy találkozóhelyet is biztosít a baráti társaságok számára – nyugodtan lehet nézelődni, beszélgetni, itt sincs a látogatókon nyomás a költekezésre, sőt. Az árusok is általában örömmel elegyednek beszélgetésbe bárkivel. A szemek elől kicsit rejtett példa lehet még a Hattyú udvarban megbúvó, és egyébként Az olvasás menő programjáért Made in Pécs-díjazott Játszó-tér, ahova péntekenként bárki betérhet, akinek társasozni volna kedve. Más jellegű, de szintén Pécshez köthető kezdeményezés a Dióbél Kiadó által szervezett El Mulato adománygyűjtő lemezkiadás, melyre a zenészek, zenekarok egy pályázaton keresztül tudtak egy-egy dallal nevezni, majd a beválogatott előadók számait 7 inches balkelit lemezekre nyomták rá, amiket aztán elárvereztek, és a bevételt a nemrégiben bezáratott szórakozóhelyek támogatására adományozták. A lemezek kiadása három etapban történt, és mindegyikhez szerveztek egy-egy listening party-t, amely során az érdeklődők meghallgathatták a beválogatott dalokat, illetve az utolsó részlethez összehoztak egy egy napos koncertsorozatot is, ahol a zenészek ezúttal élőben is bemutathatták dalaikat, valamint itt már élőben árverezték a harmadik etap lemezeit. Az ország más részeire ellátogatva azonban még változatosabb megoldásokat találhatunk.
Egy budapesti szakkollégium lakói például félévenként megrendezik a Belzebub (Begubózás Elleni Zenés Buli a Bolyaiban) nevű hangversenyt, ahol nemcsak a lakókat, de az ismerőseiket is szívesen látják vendégül, akár fellépőként is. A részvétel abszolút önkéntes alapú, a belépés természetesen ingyenes, a felhozatal pedig változatos, szóló és társas produkciók egyaránt láthatók és hallhatók mindenféle zenei stílusban, de még a vers-, mese- vagy novellafelolvasás is örömmel fogadott. Egy közismertebb projekt a Lindos DJ páros, amely a szórakozóhelyek bezárását követően most húsvétkor már őszintén szólva nem is tudom nyomon követni hányadik szabadtéri bulijukat tartotta, ezúttal a Gellért-hegyi Jubileum parkban. A duó célja egy olyan barátságosabb bulikultúra megteremtése, ahol a bulizás nincs összekapcsolva sem az ivással, sem a drogozással.
Vidékre visszatekintve pedig egy bajai barátom projektje lehet még érdekfeszítő az igazán földalatti kezdeményezések szempontjából. A baráti társaság 2022-ben kezdett neki az egyikőjük családi kertjében található kihasználatlan garázspince rendbe rakásának, ami egyfajta klubhelyiségként, próbateremként szolgált. Egy 2023-as nagy esőzés azonban eláztatta a pincét, és ezzel együtt el is mosta a csapat lelkesedését egészen késő 2024-ig, amikor aztán újra erőt vettek magukon és elkezdtek lelket önteni a kis szobába. Bár a társaságból már többen elköltöztek Bajáról, a Pinyóra keresztelt pince újra és újra összehozza őket, valamint időközben már klubkártyát is csináltak, amellyel nyomon követhetik, ki hányszor lépett be a terembe. A társaság szokott filmesteket és közös zenélést is tartani, de jellemzően itt ünneplik például a szilvesztert, a szülinapokat is.
Viszont ahány város, annyi megoldás. Az országon végigtekintve minden bizonnyal még rengeteg különféle alternatívát találhatunk a harmadik helyek kiszorulására, akár még a fiatalok körében meglepő módon egyre jobban előtérbe kerülő hitgyülekezeteket is ide lehet sorolni, de akadnak olyan kreatív társaságok is, amelyek spontán teremtenek maguknak egy harmadik helyet, például egy ruhabolt próbafülkéjében, ahol ötletesen akár kártyázni is lehet. Azonban az, hogy minden nehézség ellenére foggal-körömmel ragaszkodunk a harmadik helyek valamilyen formájához, legyen az üzleti vagy nonprofit, remekül tükrözi, hogy az életünknek mennyire meghatározó részét képezik ezek a terek, amelyek félúton helyezkednek el az otthonunk és a munkahelyünk között – ezért is szomorú, hogy manapság ennyire meg kell küzdenünk értük.
Na de mit tehetünk építészeti oldalról?
A cikk folytatása hamarosan érkezik…
Viszló Dániel 
nagyg