Személyes beszámolóm és iránymutatásom
Mindannyian használjuk, ki ezt, ki azt, de teljesen nagyon nehéz kizárni az életünkből, ha lehetséges egyáltalán. A közösségi média mindenféle rosszakarat nélkül indult a 2000-es évek elején, mára már inkább lett egy negatív „echo chamber” – ahol csak a saját világnézetünket visszaszajkózókat látjuk, halljuk.
Erről már sok kutatás, cikk, videó, esszé stb. született. Nem is akarom megváltani a világot és ugyanezeket az adatokat visszamondani, mint egy papagáj. Inkább arra gondoltam, személyesebb módon megosztom, én mit és mennyit használok, hogyan korlátozom magamat, és megemlékezek pár megszűnt közösségi médiáról, amik üde színfoltot jelentettek a valóságtorzító appok mezején.
Hogy mi minősül social medianak, sokszor vitatott, a klasszikus Meta platformoktól kezdve van, aki a
Gmailt vagy a YouTube-ot is idesorolja. Én most tényleg az echte közösségi médiának használt felületekre igyekszem koncentrálni – azaz lehet rajtuk posztolni, követni másokat és a többi – amiket én is napi szinten használok.
1. X, vagy ahogy a mai napig sokan hívják: Twitter
Én 2017-ben regisztráltam az appra, de igazán csak 2020-ban kezdtem használni, miután letöröltem és megszüntettem az Instagramomat. Külföldön egész népszerű, Magyarországon nem valami mainstream, valószínűleg annak is köszönhetően, hogy a posztok sokszor nem képek vagy videók, hanem pusztán szöveg, gondolatok, hírek, bejelentések. Elsősorban hírszerzésre használom, a többi közösségi oldaltól abban különbözik, hogy a híresebb emberek profiljait általában tényleg ők maguk kezelik, például az amerikai elnök sokszor itt jelent be dolgokat, egyfajta hivatalos csatornaként működteti. Követek rajta magyar tartalomgyártókat, mint a TheVR tagjait vagy Szirmai Gergelyt, de itt követem az MCU-val kapcsolatos filmes híreket, illetve olyan cégeket, amelyek tevékenysége személyesen érdekel, például a SpaceX. A „For you” oldal eléggé zsákbamacska, mindent dobál a felhasználóra, és nézi, mi ragad meg, akár csak egy kis ideig. Igyekszem elsősorban az általam követett oldalak tartalmait figyelni, és minden közösségimédia-appra be van állítva nekem egy 15 perces képernyőidő. Nyilván ezt könnyen meghosszabbíthatom vagy kikapcsolhatom, de sokszor van, hogy görgetem, feldobja a kis ablakot, hogy lejárt az időm, és bezárja az appot, olyankor konstatálom, hogy valószínűleg mára elég volt és valami mással töltöm az időmet.
2. Reddit, ahol mindennek is van egy közössége
Szintén 2020 környékén kezdtem használni, és ahogy fentebb írtam, tényleg minden érdeklődési területnek van egy dedikált közössége. Ha ez bővebben érdekel, ajánlom JustVidman videóját: https://youtu.be/V1Tgp7mIhOE?si=xeLYeRMZDks3dCcl
Subredditek (dedikált kis közösség), amiket többek között személyesen követek: r/Art – művészeti csoport, rajzok, képek megosztására; r/memes – nem kell magyarázni, a név magáért beszél; r/HIMYM – az Így jártam anyátokkal közösségének gyűjtőhelye. És még sorolhatnám, de itt aztán tényleg mindenki megtalálja a neki való közeget és érdeklődési kört. A felület emlékeztet a régi fórumokra, ahol az emberek követhetően kommentelnek egymás alá, az Instagrammal ellentétben sokszor nincs kép a posztoknál, csak szöveg, csak úgy, mint az X esetében.
3. Facebook, a szükséges rossz
Sokáig tudtam létezni nélküle, majd egyszer ragaszkodott hozzá a Messenger, hogy csináljak fiókot, ami, mint kiderült, nem is kellett, mert ő titokban már kreált nekem egyet. Kedves Zuckerberg <3. Viccet félretéve, én nem különösebben használom. Egyedül a marketplace funkcióját tartom hasznosnak és relevánsnak így 20-on évesen, a karórámat például innen szereztem egy kedves úrtól. Az ismerőseim száma nem éri el a 30-at, szinte csak a szaktársaim vannak a listán, én magamtól nem is jelölök be embereket. A HÖK- öt, az egyetemet követem az itteni oldalaikon, sokszor egyedül itt osztanak meg hasznos információkat, illetve a Boszi koli csoportjában vagyok benne, mint ott lakó, ahol, ha bármi gond vagy kérdés van, ki lehet írni.
És igazából ennyi. Nálam ebben a 3 appban ki is merül a közösségimédia-használat, nyilván nem véve ide a Messengert vagy például a YouTube-ot.
Mint említettem, az Instagramtól 2020-ban szabadultam meg, amikor rájöttem, hogy nem igazán érdekel, hogy az osztálytársaim milyen képeket raknak ki magukról, amikor úgyis látom őket egész nap az iskolában. Más oldalak, amiket anno követtem pedig nagyrészt megtalálhatók voltak máshol is, így ez a váltás leginkább egy 3-as baráti társaságot érintett, ahol a csoportunk átköltözött a Messengerre, és most már az utóbbi 5 évben ott zajlik a kommunikáció, a mémosztogatás. Én posztolni csak a rajzaimat raktam ki, a személyesebb dolgokat pedig néha csak sztoriba raktam. A követőszámomat igyekeztem 100 alatt tartani, ahogy az általam követett emberekéét is, a profilom pedig privát volt.
A TikTokot egyszer próbáltam letölteni az előző telefonomra, de utólag áldom az eget, hogy nem bírta el a rendszere, szaggatott volt, és nem is engedett regisztrálni. Akkor kicsit frusztrált, de mai fejjel nagyon örülök, hogy nem lettem ilyen „doom scroller”, akinek azzal mennek el a délutánjai, hogy görgeti, és arra se emlékszik, miket látott az elmúlt 2 órában.
Snapchatem szerintem talán 1 évig volt a gimnáziumban, de sose értettem meg, miért is létezik, úgyhogy attól is hamar szabadultam.
És ahogy ígértem, pár gyöngyszem a 2020-as évekből, amik talán teljesen elkerülték a figyelmeteket:
1. Morzsa
Ezen az oldalon kívül sajnos semmi és senki nem őrzi ennek a nyomát: https://appadvice.com/app/morzsa/1482567411– az appot egy Király Márk nevű srác fejlesztette, ami rövid versek megosztására volt dedikálva. Leheat, már Magyarországon is én vagyok az egyetlen ember, aki emlékszik rá, és ez lesz az egyetlen írásos feljegyzés erről az appról. Nagyon szerettem 9.-esként, sose voltam humános beállítottságú, de valahogy azokat a pársoros frappáns verseket, kis kiírásokat jó érzés volt olvasni. Nem volt semmi nyavalygás, politika, hírek. Csak rövid, egyszerű gondolatok, művészi köntösbe öltöztetve. Egy időben azt hiszem nemzetközi piacra is megpróbált betörni „Crumbles” néven, de erről aztán végképp semmi információt nem találtam. Arra se emlékszem őszintén, hogy találtam erre az appra. Lehet, néhány év múlva már én is el fogom felejteni. De jó tudni, hogy volt és részese voltam, amíg tiszavirági életét élte a kis app.
2. Make People Good, legalábbis erre emlékszem
Ezt aztán tényleg nem tudom semmivel alátámasztani, hogy valaha is létezett volna. Egy magyar fejlesztésű appról volt szó, ami a Facebook és társai által keltett negatív buborék ellen indult csatába, azzal a taktikával, hogy jó cselekedetekre ösztönözte az embereket. Azt lehetett kirakni, posztolni, hogy éppen milyen jó cselekedetet tettél aznap. A logója zöld és kék mintás volt. Az emlékeim nekem is nagyon ködösek ezzel kapcsolatban.
Most eszméltem rá, hogy nem biztos, hogy sikerült arról írnom, amiről eredetileg szerettem volna. De végül is bemutattam az általam használt appokat, amikről valószínűleg mindegyikről hallottatok, maximum nem használtátok őket. Írtam, hogy számomra viszonylag jól működik a képernyőidő-korlátozó, nyilván pluszba az is megkíván némi önkontrollt. Az is segít, ha telefon helyett más eszközt használok, főleg laptopot, mert ott nincsenek külön appok ezeknek, és inkább csinálom a dolgomat vagy megnézek egy-egy YouTube-videót/filmet/sorozatot, aminek azért több értelme van, például kikapcsol, ellenben a folyamatos görgetéssel, ami sokszor csak lehoz az életről és felidegesít.
Remélem, pár ember azért emlékszik rajtam kívül a megemlített közösségi oldalakra, biztos van még néhány ilyen niche platform. Így a téli szünetre/vizsgaidőszakra érdemes akár le is törölni ezeket, mert nem marad le az ember semmi világmegváltóról, ha tart akár csak pár nap szünetet. De tisztában vagyok vele, hogy sokan már Instagramon vagy Snapchaten kommunikálnak, nyilván ki mihez szokott, kikkel hol tartja a kapcsolatot.
Az egész szerkesztőség nevében utólag is boldog karácsonyt és boldog új évet kívánok!
2026-ban folytatjuk, és várunk titeket vissza a Pécsi Mérnök oldalára!
fauszt_kolos