A téli időszak hatással van a közérzetemre és a hangulatomra, de sajnos nem pozitív értelemben. Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, de vajon miért van ez így?
Úgy gondolom, hogy a tél azon szakaszában, amikor a karácsonyt és az új évet várjuk és ünnepeljük, akkor meg tudjuk élni az évszak szépségeit, viszont amikor elmúlnak az ünnepek és február első hetében újra elkezdődik az egyetem, akkor nem igazán tudom már értékelni ezt az évszakot. Én személy szerint nagyon szeretek sétálni a szabadban, és ilyenkor ez a tevékenység sem olyan vonzó számomra. Sokszor jólesik a hideg levegő, és való igaz, hogy felfrissít, viszont jobban kedvelem a tavaszi időjárást, amikor nem kell öt réteg ruhát magamra húznom ahhoz, hogy ne fázzak séta közben. Negatív hatással van rám az, hogy nagyon korán sötétedik. A sötétedéssel párhuzamban már késő délután én is fáradok, ilyenkor kevésbé tudok koncentrálni. Próbálok ebben a februári és márciusi időszakban kitartó maradni, hiszen semmi sem fogható ahhoz, amikor tavaszodik. Madárcsicsergésre ébredni, nyíló virágok mellett sétálni. Ezek az apró dolgok azok, amelyek pozitív hatással vannak az ember lelkére, meg ha sokszor ezeket észre sem vesszük. Ami a tavaszi szemeszterek vége felé a legjobban motivál, az a Balatonon töltött idő gondolata. Ha beköszönt a nyár, akkor nekem mindig a Balaton jut eszembe. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy az otthonom körülbelül egy fél óra autóútra van pár balatoni várostól, így gyermekkorom nagy részét ott töltöttem. Ez a hely számomra maga a megnyugvás, és mindig ezek az emlékek motiválnak ebben a rideg téli időszakban. Annak a gondolata, hogy néhány hónap múlva ott sétálhatok a mólón, és fúj a gyengéd, meleg szellő, hihetetlenül jó érzéssel tölt el.
Szerintem mindenkinek vannak olyan emlékei, amik ha rossz napjaink vannak, akkor jobb kedvre derítenek minket. Ezekbe az emlékekbe kell kapaszkodni, hogy a kilátástalan időszakokban új erőt tudjunk meríteni és kitartsunk. Nekem ezek az emlékképek a Balatonhoz kötődnek.
nkatlilla