A busójárás egy hagyományos sokác ünnep, amelyet a Dél-Dunántúlon, Mohács városában minden évben február végén vagy március elején rendeznek meg. Ez az esemény az UNESCO szellemi kulturális örökség része.
A busójárás hagyománya eredetileg a tavasz és a termékenység ünnepléséhez kapcsolódik, valamint arra emlékeztet, hogy a tél végével távoznia kell a rossz szellemeknek. A fő attrakció a busók felvonulása, akik jellegzetes, rémisztő jelmezeket viselnek, mint például a nagy, szőrös busómaszkokat, az emblematikus sokác zoknikat és a hatalmas csörgős csizmákat. Az ő segítőik a jankelék, akik általában nők, a szerepük elsősorban az, hogy távol tartsák az utcán sétálókat, főleg a gyerekeket a busóktól.
Az esemény során a busók felvonulnak a város utcáin, dobognak és zajt csapnak a hagyományos busódobokkal és kereplőkkel, hogy elűzzék a rossz szellemeket és üdvözöljék a tavaszt. A felvonulás alatt a busók játszanak, táncolnak és megijesztenek embereket, miközben csatlakoznak a helyi lakosokhoz az ünneplésben.
Számos más hagyományos tevékenység is a busójárás része, például a maszkfaragás, a kézműves vásárok és az élőzenei koncertek. Az ünnepség különféle programokkal és eseményekkel egy egész héten át tart , és sok helyi és turista csatlakozik a programokhoz.
A télűző fesztivál, a „farsang farka” három napig, farsang vasárnapjától húshagyó keddig tart, amelynek csúcspontja a karnevál. Aznap sötétedéskor a farsangi (télbúcsúztató) koporsó Duna vizére bocsátása után az egybegyűltek máglyagyújtással égetnek el egy másik, szintén a telet jelképező koporsót, amely körül körtáncokat járnak.
A busójárást Mohácson kívül más magyar városokban is megrendezik, bár a mohácsi rendezvény a leghíresebb és leglátványosabb, amellyel a tradíciót őrzik. A busójárás hagyománya évszázadokra nyúlik vissza, és fontos szerepet játszik a magyar kulturális identitásban és örökségben. Más szláv és balkáni országokban is hasonló hagyományos rituálékkal űzik el a telet.
fotó: Hizsnyik Bori
Levente 
Golubics Kamilla 
molnart