Harcosok, figyelem, itt a vizsgaidőszak!

A harcos, a bushi és az útja 

Eljött a vizsgaidőszak, amikor mindenkiből Nagy Harcos válik és újra meg újra átlépi saját korlátait. Ennek apropóján most egy olyan korba és helyre vezetlek titeket, ahol sok igazán nagy harcos született, harcolt, élt és halt meg. Nézzük is meg dióhéjban, hogyan alakult ki ez a harcos réteg.

A harcos, a bushi réteg megjelenése és hatalomra kerülése sajátos történelmi-társadalmi szerveződés következménye volt, amit most röviden felvázolok. Az ókori japán jogrendszere, társadalmának addigi formája felbomlott[1], átlépve a japán középkorba társadalmi rangtól függetlenül hirtelen rengeteg, főként peremvidéki földhöz lehetett hozzájutni magánbirtokként. Rengeteg földműves szerzett így földet, amit azonban önerőből kellett megvédenie, mivel az állam keze nem ért el odáig, és nem is volt hadserege.

Így e területek védelmére, melyek japán terjeszkedésével gyarapodtak, külön fegyveres csoportok kezdenek szerveződni, elsősorban az elégedetlen daimjók[2], a tartományi hűbérurak nyomására/kezdeményezésére. Megfogalmazódik bennük egy külön katonáskodó társadalmi réteg szükségessége, hogy a parasztoknak ne kelljen egyszerre földet művelniük, és katonáskodniuk is, mert az gazdaságilag nem érte meg nekik. A helyzet az idő múlásával egyre tarthatatlanabb lesz. Illetve egymás földjeinek elvételét is megcélozzák[3], amihez szintén szükséges a katonai erő.

Ezek a katonáskodó, fegyveres csoportok a helyi lakosság köréből önszerveződő módon alakulnak ki, élükön egy-egy helyi arisztokratával. Eleinte csak a nemzetséghez tartozó felfegyverzett parasztok voltak a későbbi bushik.[4] A XI. századra olyannyira megerősödnek, hogy a központi hatalom (nem lévén serege) kénytelen rájuk támaszkodni. Így a hatalom ezeknek a katonai vezetőknek a kezében összpontosult.

Öntudatra ébredésük a XII. században következik be, elsőként a Hogen-háború alatt Taira no Kiyomori győztes vezér ragadja meg a hatalmat (1156.), így rögzítve a tényleges állapotokat.

Harminc év múlva egy másik erőskezű vezér, Minamoto no Yoritomo[5] legyőzve ellenlábasait hatalomra jut, s ezen túlmenően első katonai vezetőként kiépíti hatalomgyakorlása feltételeit is. Így születik meg az első katonai kormányzat, a korszakról elnevezett Kamakura-sógunátus, vagy más néven Kamakura-bakufu, mely az ókor óta fennálló császárság intézményével fog (többé-kevésbé) együttműködni. Új korszak veszi kezdetét japán történelmében, mely hosszú évszázadokra meghatározó lesz. Innentől, 1192-től számoljuk a bushik megközelítőleg hétszáz éves uralmát.[6]

A harcos útja a bushidó, mely a bushik felemelkedésével (IX–XII. század[7]) párhuzamosan lépett a köztudatba, s egészen 1868-ig[8], a bushi réteg uralmának végéig szokásjogként működött. Olyannyira erősen hatott a japán szellemiségre, hogy a II. világháborúban győztes amerikaiak első helyen teszik a tiltólistára, de természetesen hatását tekintve tovább él, mind a mai napig.[9]

A bushidó azt jelenti, hogy a „harcos útja”[10], a bushi, azaz harcos, és a dó, azaz út összetételeként meghatározva[11].

Miből áll a harcos útja? A bushidó íratlan elveket és szabályokat tartalmaz, egyfajta katonai viselkedési útmutatóként[12] szolgált. Nagyban hozzájárult a harci szellem kialakulásához, erkölcsi kódexként pedig az egész japán társadalomra kiterjedt hatása volt, egyfajta értékrendként szolgált, amire egy „nagy” kultúra támaszkodhatott.[13]

Idővel írásba foglalták, s legfontosabb pontjai (halállal szembeni nyugalom és a harci szellem hangsúlyozása), illetve az alapelveiben összefoglalt erények meghatározók voltak[14] a szellemi értékeket tekintve, de erősen érződik rajtuk a konfuciánus behatás is. Továbbá a buddhizmus is hatással volt rá, és fordítva is. Öt buddhista elv is megtalálható benne: az érzelmek elcsendesítése, az elkerülhetetlen nyugodt beteljesítése, önuralom az élet minden eseményével szemben, a halálnak az életnél közvetlenebb kutatása, tiszta szegénység. [15]

A bushidó feljegyzéseket, történeteket tartalmazó művek közül megemlítem a leghíresebb, 1716-ban keletkezett Hagakurét[16] („Levelek alá rejtett”), és A Bushidó alapjai, Szamuráj törvénykönyv[17] című műveket.

Szun-Ce-től[18] származó ismert mondással kívánok kitartást a sikeres félévzáráshoz!

„Ha ismered az ellenfeled és ismered önmagad: vívj akár száz küzdelmet, százszor fogsz győztesen kikerülni. Ha nem ismered az ellenfeledet, de ismered önmagad: veszíthetsz és nyerhetsz egyaránt. Ha nem ismered sem az ellenfeled, sem önmagad: minden küzdelem, melyet megvívsz, veszteség lesz számodra.”

Elsősorban magunknak tanulunk, hogy helyt állhassunk az életben. De nagyon fontos, hogy a tanulás ne egy kényszeres dolog legyen, azaz találjuk meg azt, amivel szívesen foglalkozunk, ami örömet okoz, és abban fejlesszük magunkat. Fejlődni úgy lehet a leginkább, ha átlépjük saját korlátainkat. Ennek fényében is érdemes lehet elgondolkozni Szun-Ce-től származó idézeten, hogy mennyire is ismerjük önmagunkat!

Szép napokat kívánok mindenkinek!

Kiemelt kép forrása: https://encryptedtbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcT7Fwh5nX9KFOnDmIABHjMwq5PkbmzxlDmHig&usqp=CAU

Lábjegyzetek

[1] Más nép kezdeti történelméhez hasonlóan Japánban is törzsi háborúk dúlnak. Majd a legerősebb törzsfő magához ragadja a hatalmat, és a japán ókor, Nara-korszakának kezdetén megalapítja a császárság rendszerét. Ugyanez a rendszer öröklődik át a következő korszakba, a Heian-korszakba, egy másik erős nemzetség, a Fudzsivarák kizárólagos uralmával. Forrás: Ujvári 1986: 135. oldal
[2] A tartományi főurak eredete a törzsi-nemzetségi alapon szerveződő társadalom maradványa volt, akik köré majd idővel harcos nemzetségek gyűlnek. Lowry 1995.
[3] Mint a Taira és Minamoto család esetében is. Körülbelül négy évszázados háborúskodást jelentett. Forrás: Lowry 1995.
[4] Lowry 1995.
[5] A Taira és a Minamoto két rivális család volt. Elsőként a Tairák emelkedtek ki, s a Nara-korszakban uralkodtak, majd a Minamotok a Heian-korszak végén. Forrás: Ujvári
[6]  Szabó Balázs cikke
[7]A XI-XII. századi Taira és Minamoto családok háborúskodása alatt született meg az első, évszázadokig csak szóban terjedő változata (Az íj és a ló útja). Forrás: Ujvári 1997: 20. oldal
[8] A Meidzsi-restaurációig, mikor a feudalizmus felbomlásával Japánban beköszöntött a „modern idők” kora.
[9] Ujvári 1997: 19. oldal
[10] „A Harcos Lovagok Útja”, erkölcsi szempontokat tekintve egy nyugati embernek helyénvalóbb kifejezés lehet a lovag, mint a harcos, a lovagi erények folytán. Forrás: Daidódzsi 2007: 7. oldal
[11] Lehetne bu+shi+dó is. Ahol a bu harcművészetet, a shi is harcost (a harcos osztályt nevezik így később), és a dó utat jelent. Forrás: Deshimaru 1994: 21. oldal
[12] kódex
[13] Daidódzsi 2007: 7. oldal (-10. oldal)
[14] Konfuciánus elvek, mint például a hűség, a család fontossága stb. megtalálhatók benne, hatással volt kialakulására.
[15] Deshimaru 1994: 21. oldal, a zen buddhizmus értékeivel összecsengően.
[16] Történeteit Jamamoto Csunetomo írta Tasiro Csuramoto fiatal szamurájnak példázatként a harci szellemről.
[17] Daidódzsi Júzan írta. Konfuciánus tudós, az Edo-kor elején élt. Forrás: Daidódzsi 2007: 8. oldal
[18] Kínai hadvezér, „A háború művészete” írója. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szun-ce