A kortárs építészetben az utóbbi 10-15 évben vált népszerűvé a kapszulaházak, miniházak témaköre, megoldást keresve a modern lakhatási kérdésekre. Ezzel a témával számos nemzetközi írás és médiafelület is foglalkozik, tájékoztatva az embereket e lehetőségek kiaknázásról. Úgy gondolom, hogy a fiatal generációnak hosszú távon ezek a mikroházak jelenthetik a megoldást, és a mai fiatal építészek számára új perspektívák nyílnak meg a mikroházak tervezése során, ahol figyelembe véve a terek méretét és a fenntarthatóságot, létrejöhet egy olyan kortárs fúzió, ami értéket képvisel és a jövő építészetének a léptékét kutatja. Építészhallgatóként ebben a jövőképben sok fantáziát látok, éppen ezért elkezdtem feltérképezni a téma köré épülő példákat. Ha téged is foglalkoztat ez a téma, akkor tarts velem ebben a cikkben!
Living Pod – nomád társadalmak közösségi szokásai
Építész tervező: David Greene – Archigram
A projekt éve: 1967
Az Archigram egy rövid ideig fennálló, a 60-as években alakult avantgárd építészeti csoport volt, amelynek tagjai neofuturista terveikkel és illusztrációikkal meghaladták a kortársaikat, Living City névvel létrehoztak egy kiállítást, bemutatva az általuk elképzelt jövőről a terveiket. Ebbe a csoportba tartozott David Greene is, aki megalkotott egy városi közegbe helyezhető kapszulát, amely egy nomád lakóházként képes funkcionálni.
Ez a nomád lakóház lábakra állítva és egymás fölé sorolva is megállja a helyét, beleépítve egy városi struktúrába. Ez az űrkapszulára emlékeztető formaterv még az első holdra szállás előtt jött létre vákuumrögzítő-tömítéses ablaknyílásaival, felfújható padlójával és kompressziós lábaival. A ház két fő alkotórészből tevődik össze, egy lakótérből és a hozzá kapcsolódó gépészetből. A belső tér gépészete egy összetett szerkezet, ami szabályozza a klímát. A lakótérben az egyes funkciókat szeparálva helyezték el, külön térben a vizesblokktól.
Ez a projekt arra hívja fel a figyelmet, hogy újra kell értékelni a személyes tér mobilitásának a növelését, és a technológiai fejlődés lehetőségeinek kiaknázásával létrehozni egy olyan lakóházat, ami egy átgondolt és praktikus megközelítést helyez előtérbe. Ez a ház egy eszköz, amit az ember magával vihet, és a város az a gép, ahova ezt bele kell illeszteni.
Nagakin kapszula – Japán metabolizmus a II. világháború után
Építész tervező: Kisho Kurokawa
A projekt éve: 1972
Az első kapszula-építészeti tervezés volt annak idején, amit azért hoztak létre, hogy ideiglenes szállást tudjanak biztosítani a Tokióban ingázó és dolgozó üzletembereknek . A fenntarthatóság és az újrafelhasználhatóság architektúrájának prototípusa, mivel minden modul csatlakoztatható a központi maghoz, és szükség esetén cserélhető vagy levehető.
Az építmény összesen 140 kapszulából áll, amiket változó szögben tudnak egymás alá-fölé pakolni, így összesen 14 méter magas torony hozható létre belőle. Minden egység csak négy nagyfeszültségű csavarral szerelhető hozzá a betonmaghoz, amit maga Kurokawa fejlesztett ki. Minden kapszula 4×2,5 méter, egy ember számára kényelmes teret biztosít. A belső terek a kapszulák összekapcsolásával akár egybe is nyithatók, központi attribútumuk a körablak. A belső tér fürdőszobára és magára a lakótérre tagolódik, ahol beépített bútorok teszik kompakttá a teret.
Kurokawa metabolikus építészeti mozgalmának projektje az alkalmazkodó, folyamatosan változó, növekvő és cserélhető épülettervekre összpontosít. Állítása szerint a japán történelem során a természetes anyagokból épült városok is ideiglenes és kiszámíthatatlan élettartammal bírtak, ezért a mai korra átvetítve és a gondolatot felhasználva tervezte meg a saját kapszulaegyüttesét.
A tervezési idő mindössze négy hónapig tartott, ám még az építkezés során is folytatták a kapszulatorony tervezését. A kapszulákat sosem cserélték, és a megépítés után nem foglalkoztak az épület karbantartásával. Már több mint 30 éve nem végeznek karbantartást a toronyházon, hallani lehetett híreket az épület lebontásáról is. Viszont még mindig megmozgatja az emberek fantáziáját, filmes helyszínként is használták, az egyik híres YouTuber még videót is készített róla, amelyben a gondnok mesél az épület történetéről (a források között van a videó linkje). A videóból kiderül, hogy jelenleg 20 kapszulát használnak, egyesek irodaként, mások a lakófunkciót tartják szem előtt. Az elmaradt csőcsere miatt meleg víz már évek óta nincs az épületben, viszont ha fel lenne újítva, be lehetne vonzani vele a turistákat és legalább kapna egy utóéletet mint turistalátványosság, így talán használatba is lehet venni.
Összegzésként elmondható, hogy ebben az időszakban olyan folyamatok kezdődtek, amik a kapszulalakásokból kiindulva inspirálták az embereket, elgondolkodtak a kisebb életterek jelentőségén, a technológia fejlődésével pedig a praktikumain; és azon, hogy ezek az elképzelések által hogyan formálható tovább a jövő lakóháza. A mai technológiai vívmányokkal kiegészítve újragondolták a kapszulalakást, amelyek között számos jó példával lehet találkozni. A következő cikkben a kortárs nemzetközi példák közül az érdekesebb kapszulamegoldásokat mutatom be, tartsatok velem.
Források:
https://thefunambulist.net/architecture/great-speculations-living-pod-by-david-greene
https://www.archdaily.com/110745/ad-classics-nakagin-capsule-tower-kisho-kurokawa
https://arcspace.com/feature/nakagin-capsule-tower/
https://arcspace.com/feature/nakagin-capsule-tower/
https://www.uniqhotels.com/nakagin-capsule-tower
tiboldm 
molnart