Túlgondolás, és amit tehetsz ellene

Bizonyára mindenkivel előfordult olyan, hogy a kelleténél kicsit jobban megijedt valamilyen esemény kapcsán, aztán utólag visszagondolva csak nevetett rajta, mikor rájött, hogy felesleges volt ennyire aggódnia. Na ez nem mindenkivel van így, sokaknál ez mindennapos probléma, és a legapróbb dolgokon is képesek vagyunk órákig, sőt akár napokig is vesződni. Én magamat is idesorolom, kevés embert ismerek, aki hasonlóan gondolkodik, mint én, de mindenkivel van sok közös vonásom ilyen tekintetben.

Mi az a túlgondolás és miért okoz problémát ennyi embernek? Definiálni nem biztos, hogy tudnám elég jól, ezért inkább körbeírom a saját mindennapjaimból kiragadott pillanatokkal. Ezt a cikket is legalább 5 másik ötlet elvetése után kezdtem el írni, nem azért, mert azok nem jó ötletek, hanem, mert annyi kérdés és gondolat merült fel bennem hirtelen, hogy inkább eltettem későbbre. „Hogy kezdjek bele?”, „Milyen szempontok alapján haladjak?”, „Kéne valami tanulság is a végére.” stb. Több lett a kétely, mint a válasz, ezért halasztottam ezeket a témákat. Helyette próbálok spontán lenni és leírni, ami eszembe jut. Van az a bizonyos flow, amibe ha bekerül az ember, akkor megy magától minden, de a végén azért érdemes átnézni, mit csinált, mielőtt kiadja a kezéből. Ennek az elérésével próbálkozom én is, több-kevesebb sikerrel. Fontos a nyugodt környezet, egy olyan hely, ahol biztonságban és komfortosan érzed magadat. Nekem a túl nagy csend nem szokott segíteni, ezért mindig szól valamilyen zene a háttérben, ami a hangulatomhoz passzol, de csak olyannal működik, amit régóta ismerek és szeretek, mert így az agyam képes a háttérben erre fókuszálni és így nem kavarog mindenféle random gondolat a fejemben. Kis túlzással elterelem a saját figyelmemet a gondolataim nagy részéről, így tudok a lényegre koncentrálni. Nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás, de működik. Bármit csinálok, a háttérzenével nagy mértékben tudom befolyásolni magamat, ill. a hangulatomat. Ha koncentrálnom kell, akkor halk, lassabb ütemű zene szól, séta és futás közben rock üvölt a fülembe teljes hangerővel. Utazás közben változó, ott inkább a kedvemhez igazítom a zenét és nem fordítva. Ha sietni kell, akkor gyors, pörgős számokat keresek, ha megnyugtatni akarom magam, akkor lassú, ritka ütemű dalok vannak a listámon.

Térjünk vissza a tárgyhoz, mert elkalandoztam kicsit. A túlgondolás, mint olyan elég nagy gondot tud okozni, ha a mindennapjaink része. Azon felül, hogy folyamatosan aggódunk magunk miatt, még a kapcsolatot a barátainkkal is ronthatja, ha nem tudjátok megbeszélni és kezelni egymás szokásait. A lakótársam például amikor megállok a szoba közepén és csak sóhajtok egyet a szekrényemre nézve, már rögtön rám szól, hogy „El ne kezdd!”, de addigra már késő. Tudja jól, hogy olyankor egy legalább fél órás gondolkodás és tervezés veszi kezdetét, pedig csak azt próbálom eldönteni, hogy mi legyen a vacsora. Vagy hagyja, hogy megbeszéljem magammal, vagy bedob néhány ötletet, ami gyakran betalál és az mellett döntök, a lényeg, hogy nem foglalkozik vele különösebben, hagyja, hogy lerendezzem egyedül. Tudja, hogy ha elakadok, akkor úgyis rákérdezek és bevonom, hogy segítsen dönteni.

De ez nem mindig működik, van, amikor az ember hiába néz körbe maga körül, nincs senki, akihez fordulhatna, hogy tanácsot, vagy megerősítést kérjen. Olyankor a saját döntésünkben kell bízni, amit én próbálok érvekkel alátámasztani magamnak pro és kontra. Ha ez sikerül, akkor minden oké és nyugodtan alszom, ha nem, akkor kezdődnek a bajok, utólag többször átgondolom, minden lehetséges választást megpróbálok lejátszani, azzal a tipikus „mi lett volna, ha?” kérdéssel, ami bármikor felmerülhet és kísért, mint egy szellem. Ilyenkor bízni kell magunkban és a döntésünkben, valamint tudni kell indokolni is azt a döntést, ha van számodra megfelelő indok, akkor onnantól senkinek egy szava sem lehet. Ha látjuk, hogy egy ilyen, nehezebb döntés előtt állunk, akkor érdemes megállni, venni egy nagy levegőt és végiggondolni, hogy mi történhet, ha a különböző lehetőségeket választjuk, és ezek alapján a szerintünk legmegfelelőbb mellett dönteni. Engem is sokszor visszatartott, hogy mit fognak szólni mások, de ez nem szabad, hogy befolyásoljon. Természetesen senkinek nem szabad kárt okozni, se megbántani, ha ez teljesül, akkor onnantól csak a saját felelősségünk, hogy hogyan döntünk.