Kisgyerekként mindig is arról a pillanatról álmodozunk, hogy egyszer majd elköltözünk otthonról és önálló életet kezdünk, szülőktől mentesen. Ha nem is minden, de legalábbis a legtöbb tinédzser azt hiszi, hogy egy új városba költözés maga lesz a szabadság. Vajon ez az igazság?
Úgy gondolom, hogy mint mindennek, ennek is van pozitív és negatív oldala is. Őszinte leszek, én is álmodoztam arról a gimnáziumi éveim alatt, hogy elköltözzek otthonról. Mikor ez az álom valósággá vált, más volt a helyzet, mint ahogy azt korábban elképzeltem. Az első egy-két hétben irtózatosan hiányzott a családom, ekkor értékeltem át magamban, hogy mennyire szerencsés voltam, hogy korábban napi szinten a közelemben voltak a szeretteim. Szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen én és a szerelmem úgy döntöttünk, hogy együtt szeretnénk élni. Ott voltunk egymásnak, amikor még senkit nem ismertünk az új városban, ha bármelyikünket elfogta a honvágy, ott volt neki a másik, hogy támogassa. A kezdeti szomorúság helyét hamar átvette az izgalom, hiszen elkezdtük a saját kis életünket építeni egy azelőtt ismeretlen helyen, de a családunk támogatásával és segítségével. Hamar rájöttünk, hogy igaz az, hogy nincs szülői fegyelmezés az új otthonunkban, viszont fel kellett állítanunk a saját rendszerünket. Kialakultak a közös szokásaink, belaktuk az otthonunkat, a saját ízlésünkre formáltuk. Eleinte nehéz volt ahhoz hozzászokni, hogy amit eddig a szüleink megcsináltak nekünk otthon, azt most mind nekünk kell. A háztartás vezetése, főzés, bevásárlás, pénzügyekkel való gazdálkodás, amik először egyszerűnek tűnnek, de az egyetem mellett rá kellett jönnünk, hogy sajnos mégsem olyan könnyű feladat, mint ahogyan azt korábban hittük. Azt vettem észre magamon, hogy az elmúlt két és fél év alatt, amióta távol lakom a szülővárosomtól, nagyon sokat komolyodtam, tapasztaltam és életrevalóbb lettem. Ez mind a különélésnek köszönhető.
A kérdésre válaszolva, hogy a költözés után következik a szabadság, a válaszom az, hogy igen, ez igaz. A szomorú hírem az, hogy ennek is van hátulütője, viszont ha van valaki, akire támaszkodhatsz és aki segít a nehézségekben, akkor nem lesz olyan nehéz megélni a szabadság árnyoldalát. De azoknak sem szabad csüggedniük, akik úgy döntenek, hogy egyedül próbálnak szerencsét a felnőtt életben. Az egyetemen engem is sok olyan ember vesz körül, akiknek az enyémmel azonos az érdeklődési körük, és ugyanúgy gondolkodnak, mint én, ezért mindig van valami közös téma, amiről akár órákon át is el tudnánk beszélgetni. A barátok nagyon fontos szerepet töltenek be az életünkben, és itt megvan rá a lehetőség, hogy akár életre szóló kötelékeket alakítsunk ki egymással.
molnart