Miért választottam a MIK-et és miért pont az építész szakot?

A mai napig sokan megkérdezik tőlem, hogy lány létemre mit keresek én egy műszaki karon. A válaszom lehetne rövid is, de megéri kicsit jobban kifejteni.

Bevallom, korántsem volt egyszerű feladat az, hogy kitaláljam, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Szerintem hatalmas elvárás egy tinédzsertől az, hogy már ilyen fiatalon tudja, mivel foglalkozzon az élete hátralévő részében. Utólag visszanézve az akkori énemre vállon veregetném magamat, mert igenis jó módját választottam annak, hogy eldöntsem, mi is a megfelelő hivatás a számomra. Először végiggondoltam, hogy melyik az a tárgy, amit a legjobban szeretek. Ez szerencsére nem volt nehéz feladat, hiszen mindig tudtam és éreztem, hogy a reál tantárgyak, és azon belül a matematika volt az, amely teljesen magával ragadott. Tudom, hogy ez stréberen hangzik, de ez az igazság. Szerettem, hogy ennél a tantárgynál a logika és az észszerűség számít. Ez már egy jó kiindulási alap volt és ezen a ponton kezdtem el nézelődni a mérnöki szakmák közt. A második aspektus, amit figyelembe vettem, az a saját személyiségem. Feltettem magamnak a kérdést. Milyen ember vagyok én? Magamat egy kreatív, maximalista embernek tartom (a szó negatív és pozitív értelmében is), aki jól átlátja a problémákat és a helyzeteket. Az előbb említettek tudatában akadt meg a szemem az építész szakon. Úgy éreztem, hogy minden stimmel ezzel a választással és hogy minden pozitív tulajdonságomnak hasznát vehetném ezen a szakterületen. A kezdeti örömömet párszor próbára tették, hiszen volt, aki el akart tántorítani a döntésemtől, mondván szerinte egy nőből nem válhat jó mérnök szakember. Én már ekkor is szerettem volna megmutatni ezeknek az embereknek, hogy tévednek.

De miért pont a MIK-et választottam, és azon belül is miért Pécset? Mert már a nyílt napon éreztem, hogy itt megvalósíthatom az álmomat, hogy egy nap belőlem is igazi, jó szakember lesz, nő létemre is. Mondhatnám azt is, hogy első látásra szerelem volt, nem is gondolkoztam a nyílt nap után más városban. Azóta eltelt két és fél év, és saját tapasztalatból mondhatom, hogy ezen a karon emberi, segítőkész oktatók támogatnak a tanulmányainkban, akik felkészítenek a szakma nehézségeire. A pécsi karon családias, kisebb csoportokban tanulhatunk, mindenkire jut megfelelő idő és figyelem a tanárainktól. Egyáltalán nem bántam meg, sőt hálás vagyok, hogy erre az egyetemre esett a választásom.

Vajon jól döntöttem, hogy az építész szakra jelentkeztem? Nem fogok hazudni, sokszor türelmet próbáló, fárasztó és nehéz, de őszintén tudom mondani azt, hogy nincs más olyan szak, amely jobban illene hozzám és amit el tudnék magamnak képzelni. Tehát a válaszom az, hogy igen, jól döntöttem, ebben a szakmában úgy érzem, teljesen ki fogok tudni teljesedni.