Sztereotipikus mérnök?
Sokszor, ha egy járókelőt, vagy az utca emberét megkérnék, hogy írja le, hogy képzel el egy mérnököt, valószínűleg első dologként nem éppen az olyan pozitívnak számító dolgok, mint jó beszélő készség, vagy adott esetben a humor jutna azonnal az illető eszébe. Elég csak Scott Adams Dilbert képregénysorozatát, vagy Mike Judge (A Beavis és Butthead alkotója Mike Judge) Hivatali Patkányok című filmjét elővenni.
Ezt a két művet jelentős részben a valóság ihlette. Ugyanis az alkotók korábban mérnökként dolgoztak. Emiatt sejthető, hogy a karakterek jelentős részét az egykori munkatársaikról, a szituációkat pedig a munkahelyükön tapasztalt légkörről mintázták.
Mind a képregény, mind a filmművészeti alkotás erősíti a kívülállókban a képet, hogy a mérnök hivatást választók többsége nagy valószínűséggel napja jelentős részét karót nyelve a gép előtt tölti, és mellékesen nem képesek kommunikálni embertársaikkal. Az ilyen szituációk tömkelege található a Dilbert világában.
forrás: https://hundilbert.blog.hu
Akármennyire is sértőnek vesszük az ilyen megbélyegzést és akármennyire is igaznak hat ránk (vagy nem), egy valami viszont biztos! Marvin Minsky nem az unalmas mérnök sztereotípiát erősítette. Ugyanis ő volt a haszontalan gép, eredeti nevén useless machine feltalálója.
Nevükből adódóan ezen gépek legfőbb feladata, hogy még véletlenül se végezzenek semmilyen hasznosnak nevezhető munkát. Ellenkező esetben feladatot végeznek, így sajnálatos módon nem felelnek meg eredeti hivatásuknak. A semmittevés művészetének. Ezt a feladatot eléggé kreatív módokon lehet megoldani és a végkimenetel egész jól tud kisülni.
Hogy hogyan működik egy haszontalan gép?
Az alábbi módon:
Az eredeti useless machine koncepcióját a gépek lázadásának lehet tekinteni. Mivel egy a Terminátor filmekben tapasztalt Skynet uralta disztópiához hasonlóan a gép fellázad alkotóival szemben. Viszont alkotói meggyilkolása helyett a videóban látottakhoz hasonlóan csak újból nyugalomba helyezi magát. Ugyanis a karral történő bekapcsolása esetén a dobozból ki jön a gép, amely egyetlen mozdulatával kikapcsolja magát. Emiatt is kapta haszontalan nevét, mivel gépként komolyabb érdemi munkát saját kikapcsolásán kívül nem végez.
A legalapabb Useless machine egy fadobozból és egy karból áll, természetesen a dobozban egy kicsit komolyabban vehető, a saját kikapcsolására szakosodott gépszerkezet található.
Természetesen a masinát több karral fokozni is lehet.
De két gépet akár egymás ellenfelévé is lehet tenni…
Akár csak a több karos verziót is.
Az ilyen gépeket akár a végtelenségig lehet fokozni. Többek között akár a gép lehet annyira haszontalan is, hogy egyenesen önmegsemmisítő módba vált a gomb megnyomásával.
A gép mind addig haszontalan, amíg valódi feladat végzésre nem állítják be.
De természetesen a haszontalan, akár műalkotásnak is felfogható gépek tömkelegét tudták megalkotni unatkozó, de kreatív mérnökök.
Ilyennek lehet akár az önkihúzó, a kalapáló, vagy a cigaretta elszívó gépet is tekinteni.
Ilyen gépnek lehet felfogni Sun Yuan és Peng Yu alkotását, a Can’t help myself (magyarul: nem tudok magamon segíteni) kinetikus installációt is. A 2016-ban bemutatott működőképes robot-szobornak csupán egy feladata van, még pedig, hogy takarítsa fel a vérre eléggé hasonlító folyadékot a földről. Viszont ahogy kotorja a folyadékot maga felé az egyik oldalon, annak megfelelően folyik szét a másik oldalon. A gúnynevén csak 21. századi Sziszüphosznak keresztelt szobor az indulásánál még külön táncolt is a pozíció váltásnál, viszont az idő múlásával már egyre inkább csak a folyadékkotrásra koncentrál, vagy pontosabban fogalmazva már csak vért izzad.
https://www.guggenheim.org/artwork/34812
A can’t help myself működés közben
tökéletesen megfelel a useless machine elvének. Az egyetlen betartandó kritérium, hogy soha semmilyen hasznosnak vélhető munkát ne végezzen.
Golubics Kamilla