Az épületeknek az a rendeltetésük, hogy megtöltsék őket, de ha kiüresednek, vajon egyetlen személy alkalmas arra, hogy betöltse a tereiket? Ha ezeket az üres tereket felhasználják valamilyen szolgáltatás vagy termék népszerűsítésére, akkor milyen rendezői elvek szerint szervezik a teret és a mondanivalót?
A korábbi cikkek videóklipjei után következzen egy előzetes Nick Cave Alone at Alexandra Palace című videójából. 2020-ban vagyunk, London Alexandra Palota Színháza a karantén óta először nyitja ki a kapuit egy zenésznek, Nick Cave-nek, aki Idiot Prayer címmel koncertfilmet forgat ott. Az ausztrál származású Cave bemutatja a dalai dekonstruált verzióit és „beszélt szódarabokként” képzeli el őket. Ezt a formátumot Beszélgetések (Conversations) néven írja le. A Covid alatti előírásokat be kellett tartania, ami a forgatást tekintve körültekintést igényelt, mégis az eredményt úgy írja le, mint valami nagyon furcsa és nagyon szép dolog, amely beleszól ebbe a bizonytalan pillanatba, de semmiképpen sem hajol meg előtte. Az előzetes kezdetén Cave egy széken ülve ír a jegyzetfüzetébe Gucci öltönyében, stílusosan, azután a kamera végigköveti, amint lemegy a lépcsőn és a díszesen berendezett szobákon keresztül eljut az előadótérbe, leül a zongora elé és elkezd játszani. Az Idiot Prayer sajátos hangulata a több hónapnyi karantén utáni állapotot, bezártságot, bizonytalanságot és elszigeteltséget tükrözi, a zenész és a zongora egyedül látható (?) 21 számon keresztül. A bánatot elviselhetővé teszi, hogyha megosztjuk, ez a koncert üzenete. Ehhez az üzenethez egy kiüresedett színházat választott – a koncert jó akusztikáját biztosítva –, ahol az üzenet átadása egy videófelvételen keresztül valósult meg. A helyszín eleganciája egyaránt visszatükröződik a zenész stílusában és megjelenésében, ahogy végigsétál a tereken keresztül, bemutatva ezzel magát az épületet is.
Cikksorozatom zárásaként egy reklámfilmet hoztam – Spike Jonze rendezte –, a Kenzo World parfüm reklámját. A 2016-os rövid reklámfilm Kenzo Takada párizsi japán divattervező egyik parfümmárkájához készült. Takada a hetvenes és nyolcvanas évek meghatározó divattervezője volt, aki annak idején divatmárkát hozott létre azzal a céllal, hogy a termékeken keresztül az egész világgal megismertesse a japán művészi stílust mind vonalaiban, az anyagokban és a díszítésében is. A japán hagyományos stílus és a modernitás egyvelege az inspirációjának az alapja. Parfümje kristálytiszta vízű, levegős, virágos jegyeket tükröz, az üvegforma önmagában is művészeti alkotás. A videóklip Humberto Leon és Carol Lim, a Kenzo művészeti vezetőinek az ötlete volt. Elképzelésük szerint a világ színes, élénk, spontán, mulatságos, meglepő – a szabadságot, az önkifejezést, a sokféleséget és a kreativitást jelenítik meg a videóklipben, ahol Margaret Qualley színésznő végigtáncolja a teret. Helyszínként a Dorothy Chandler Pavilont – egy ikonikus 1964-ben, Welton Becket által tervezett orfeumot – választották Los Angelesben. A forgatókönyv arról szól, hogy a színésznő egy elegáns eseményen ül a zenecsarnok egyik termében, ahonnan kimegy az üres folyosóra és elkezdődik egy őrült, spontán tánckoreográfia, amelyben a táncos végighalad a termeken, a díszes lépcsőn keresztül eljut a színpadhoz, és végül az épületből kilépve átugrik egy hatalmas szem alakú virágegyüttesen. Ez a harmadik szem a Kenzo világ ikonikus motívuma, mely az illatok univerzumába kalauzolja el a nézőt, ez a motívum formálta a parfüm alakját is. A videóklipben a táncos kommunikációt hoz létre az belső térrel, az elegáns tér és a ruha reflektál a nő kezdeti visszafogott személyiségére, aki utána átalakul egy pörgős és felszabadult táncossá, aki felpezsdíti a hangulatot, ahogy azt a parfüm illata is teszi.
A példákon keresztül betekintettünk abba, hogyan töltik meg tartalommal a szereplők a tereket különböző önkifejezési módokon keresztül. Ezeknél a példáknál az építészet egy közvetítő közeg, amiben létrejön a mű, együtt képeznek egy olyan egységet, ami létrehozza azt a hatást, amit a videóklipen keresztül érzékelünk. Hogyan kommunikálható az építészet a videóklipeken keresztül? Erre a kérdésre kerestem a választ hat példa bemutatásával a korábbi cikkeimben. Végeredményben azt mondanám, hogy az emberrel.