Nagyon érdekes végiggondolni, hogy mi is történt velem az elmúlt egy évben. Szerintem jó dolog az, ha az ember elgondolkozik azon, hogy a 2024-es év mit adott neki vagy mit vett el tőle.
Számomra ez életem egyik legnehezebb éve volt, de tudom, hogy minden egyes trauma csak erősebbé teszi az embert, és végig ez tartotta bennem a lelket. Ennek ellenére mindig próbáltam úgy teljesíteni az egyetemen, hogy büszke lehessek magamra. Gondoljunk csak vissza, mennyi tudással lettünk gazdagabbak ez alatt az egy év alatt. Sokunk két szemeszterrel közelebb került a diplomája megszerzéséhez. Egy évvel ezelőtt még ,,csak” a második évemet kezdtem építészhallgatóként, most meg ,,már” a harmadik évem felénél járok. Azt vettem észre magamon, ahogy haladok egyre előrébb a tanulmányaimban, hogy nemcsak a szakmabeli tudásom bővül, hanem a saját személyiségem és világlátásom is egyre jobban kiszélesedik, és ez számomra hihetetlen érzés.
Egy ilyen év végi összegzésben fontos, hogy sorra vegyük, miért is vagyunk hálásak az idén. Tudom, mindenkinek megvan a maga keresztje, mindenki él meg nehezebb időszakokat, vannak, akiknek ez az év maga volt a pokol, és vannak, akiknek pedig ellenkezőleg, ez az év maga volt a mennyország. Hálásak lehetünk apró dolgokért is, hiszen ezek tartják bennünk a lelket a nehezebb napokon. Én például halás vagyok magamnak, amiért idén is sok tudásra tettem szert. Hálás vagyok azért, hogy van mit ennem és van hol laknom. Hálás vagyok az emberekért, akik körbevesznek és mellettem állnak a nehéz időkben. Én mindig karácsonykor jövök rá arra, hogy mennyi mindenért kéne hálásnak lennem. Nem mondom azt, hogy hálátlan vagyok, mert ez nem igaz, de tudatosabban kéne megbecsülnöm a körülöttem levő dolgokat. Szerintem nekünk, egyetemistáknak nehéz időszak a karácsony. Vannak olyanok, köztük én is, akik vizsgákkal próbálják besűríteni a decemberi hónapot, így szabad a januárjuk, viszont karácsonyra meg lelkileg és testileg is már fáradtak. Akik kevésbé szerencsések, és sajnos marad vizsgájuk januárra is, nekik pedig a vizsgákra való felkészülés beárnyékolja a karácsonyi hangulatot. Tudom, sokszor mondják, hogy a tanulás legyen a legnagyobb bajunk. Én úgy gondolom, hogy mindig azt éljük meg a legnehezebben, ami éppen történik velünk, és ez magába foglalja a vizsgaidőszakot is. Ennek ellenére idén próbáltam úgy hozzáállni a karácsonyhoz, hogy emlékezni akarok a meghittségre és az apró dolgokra. Így idén különösen megfigyeltem a szeretteimet, ahogy éppen mézeskalácsot díszítettek vagy sütöttek a konyhában, netán csak énekeltek a nappaliban. Én ezekből az apró emlékekből szeretnék merítkezni a jövő évben. Ez most mind könnyűnek hangzik, és valószínűleg nem fogom megfogadni a saját tanácsomat, de azt, hogy sikerült-e vagy nem, meglátjuk majd a jövő év végi összegzésemnél.
tiboldm 
nkatlilla