Építészhallgatóként sosem gondoltam volna, hogy valaha programozásba kezdek, de az élet néha meglepő kihívások elé állít. Egy jelenlegi projekt során olyan akadállyal találtam szemben magamat, amelyhez nemcsak az építészeti tudásomra volt szükség, hanem teljesen új készségek elsajátítására is. Így találkoztam az életemben az első programozási nyelvvel, a Pythonnal. A projekt célja nem volt más, mint hogy olyan egyedi megoldást hozzak létre, amely nemcsak az én gondolataimat tükrözi, de valami újat is nyújt. Nem szerettem volna egy sablonos, máshol már látott megoldással dolgozni. Valami olyat akartam volna alkotni, amely teljes mértékben az én elképzelésem alapján működik. Tudtam, hogy ez komoly kihívás lesz számomra, hiszen sem programozó, sem IT-szakértő nem vagyok.
Azért választottam a Pythont, mert az egyszerűsége és a sokoldalúsága miatt kezdőknek is megfelelő, ugyanakkor elég erős ahhoz, hogy egy komplex feladatot is képes legyen elvégezni.
Azt hiszem nem árulok el azzal nagy titkot, hogyha azt mondom, az első lépések voltak a legnehezebbek, de ez szinte mindig így van. Minden egyes sor kód megírása után új dolgokat kellett megtanulnom, ám éppen ez volt benne a legizgalmasabb! Lépésről lépésre elkezdtem megérteni, hogyan tudok olyan megoldásokat létrehozni, amelyek megfelelnek az elképzeléseimnek. Amikor meg teljesen elvesztem, segítségül hívtam a ChatGPT-t, hogy útba igazítson, és javítsa ki az esetleges hibákat vagy akár írja meg helyesen az adott kódot, mert nekem valami oknál fogva hibát jelzett, mint kiderült, egy vessző hiányzott a kódból. Nagyon oda kellett figyelni minden egyes karakterre, hogy mikor mit ütök be, ha valamit elütök, akár órákat is eltölthetek, mire megtalálom, mit is rontottam el. Rengeteg rosszul beírt kód után néha úgy éreztem, hogy feladom, mert talán túl nagy fába vágtam a fejszémet, de mindig motoszkált bennem valami, ami azt mondta: nem, mert szeretném megcsinálni.
Az építészet és a programozás közötti határterület felfedezése nem volt könnyű. Egy teljesen új nyelvet kellett megtanulnom, miközben folyamatosan azon dolgoztam, hogy az építészetet miként fordíthatom le algoritmusokra és adatokra. Ez a projekt nemcsak technikai értelemben volt tanulságos, hanem abban is, hogy megtanultam kilépni a komfortzónámból. A programozás elsajátítása egy olyan képességgé vált, amelyet a jövőben bármikor alkalmazhatok, akár az építészeten belül, akár azon kívül. Azért írom le mindezt, mert szerettem volna megmutatni, hogy néha a legnagyobb kihívások vezetnek a legnagyobb fejlődéshez és lehet, hogy a sikerhez is. Nem kell programozónak vagy IT-szakértőnek lenned ahhoz, hogy új dolgokat tanulj és valami igazán különlegeset hozz létre. Építészhallgatóként vagy más szakmában elhelyezkedő emberként is bátran nyúlhatsz olyan eszközökhöz, amelyek elsőre idegennek tűnnek. Ha megvan benned a kíváncsiság és a kitartás, úgyis addig fogsz menni utána, míg a végére nem jársz. A Python használata új ajtókat nyitott meg előttem, és remélem, hogy a történetem inspirációként szolgálhat mások számára is, akik hasonló helyzetben vannak. Egyelőre nem szeretném megosztani, hogy pontosan mit is hoztam létre, amíg teljesen el nem készül, de bízom benne, hogy az eredmény megéri majd a várakozást. Bátran vágjatok bele az ismeretlenbe, mert sosem tudhatjuk, milyen csodálatos dolgokat fedeztek fel út közben és milyen lehetőség rejlik bennetek.
kohegyin