A sport gyerekkorom óta fontos szerepet játszott az életemben. Ezt is, mint sok mást, a szüleimnek köszönhetem, hiszen hároméves koromban beírattak életem első táncórájára. Ettől a naptól kezdve az életemben mindig jelen van a sport valamilyen formában.
Hároméves koromtól kezdve egészen tizenkilenc éves koromig versenyszerűen űztem a gimnasztikus látványtáncot. Ebben az időszakban rengeteg dolgot megtanultam a tánc által, amit a mindennapi életben is kamatoztatni tudok. Megtanított arra, hogyan kell együtt dolgozni másokkal. Mivel én főként csapatban versenyeztem, így rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem a csapatmunkáról, annak egyaránt a pozitív és negatív hatásairól is. Akárhányszor visszagondolok a táncos múltamra, minden alkalommal érzem a hiányt. Elmondhatatlanul hiányzik a csapatom, a sok-sok év alatt egy támogató családdá váltunk. Ennek köszönhetően úgy gondolom, hogy én effektíven tudok csapatban dolgozni, és ezt az egyetemi feladatoknál is észreveszem magamon. A másik, amit a tánc tanított meg nekem az az, hogy kitartónak kell lennem ahhoz, hogy sikeres lehessek. Minden egyes eredményért meg kellett dolgoznunk a csoportommal, így szerintem emiatt a tanulmányaimban sem adom fel könnyen, ha valami nem megy elsőre vagy sokadszorra. Az előbb említett előnyökön kívül még megemlíteném azt is, hogy a rengeteg fellépésnek és versenynek köszönhetően nem ijedek meg, ha a színpadon kell állnom, sőt ez a fajta megmérettetés belőlem mindig a legjobb énemet hozza ki. Emiatt eszméletlenül hálás vagyok, hiszen egy-egy vizsga vagy védés alkalmával az ebből származó rutint és tapasztalatot tudom alkalmazni, de persze ilyenkor azért bennem van az egészséges izgalom is.
Amióta egyetemre járok, a táncot felváltotta a konditermi edzés. Való igaz, hogy másfajta sport, sőt ezt nem is űzöm versenyszinten. Ez abban segít nekem, hogy fizikálisan egészséges legyek és jól érezzem magamat a bőrömben. Egy hosszú egyetemi nap vagy esetleg munka után egy edzés a tökéletes kikapcsolódás számomra. Ha ahhoz van kedvem, egyedül edzek és kiadom magamból a feszültséget, viszont a konditerem kitűnő helyszín a barátokkal való edzéshez is. Amikor hazautazom a szülővárosomba, akkor mindig a barátaimmal megyek el a terembe, és egymást motiválva nagyon jól mennek a gyakorlatok. Nemcsak mentálisan segít nekem a konditermi edzés, hanem fizikálisan is. Mivel építészmérnöknek tanulok, így mindennap sokat kell ülnöm. Amióta edzek, nem fáj a hátam és nem panaszkodom semmilyen ülésből adódó fájdalomra. Őszinte leszek, eleinte nem volt kedvem elmenni konditerembe, mert azt hittem, hogy az emberek előítéletesek lesznek velem szemben és hogy ügyetlennek tűnök majd. Ehelyett teljesen az ellenkezőjét tapasztaltam, pedig már megfordultam több teremben is, mindenhol barátságosak és segítőkészek voltak velem. Bátran mondhatom, hogy a mai napra már a hobbimmá vált a mozgás.
Mindenkit, aki nem sportol, ösztönöznék arra, hogy próbálja ki, melyik a számára legmegfelelőbb, mert eszméletlen, hogy milyen hatással tud lenni az emberre. Aki nem sportol, az soha nem tapasztalja meg ezeket az előnyöket.
molnart 
pecsig