A 2024-es évem igazán mozgalmasra sikerült. Amikor visszatekintek, úgy érzem, ez az év tele volt kihívásokkal, lehetőségekkel és olyan élményekkel, amelyekről néhány hónappal azelőtt álmodni sem mertem volna. Számos projektbe belevágtam, köztük a Terrán és a Creaton hallgatói pályázatokba, valamint egy izgalmas Microhome nemzetközi megmérettetésbe. Habár a Terrán és a Creaton versenyeken nem értem el helyezést, mégsem vallom kudarcnak. Pont ellenkezőleg tekintek rá, hiszen a felkészülés, a rengeteg ötletelés, a terveim megvalósítása és a közben szerezett tudás felbecsülhetetlen értéket képvisel számomra.
A Creaton-pályázat eredményhirdetése mindig is emlékezetes marad nekem. Ugyanis a Budapesti MOL Campuson rendezték meg. Valószínűleg magamtól sohasem jutottam volna el ide, ezért is volt nagy izgalom bennem, amikor megtudtam, hogy ebben a futurisztikus épületben gyűlik össze a szakmai zsűri és a többi résztvevő. A MOL Campus egy igazi építészeti mérföldkő: a maga 120 méteres magasságával Budapest legmagasabb épülete lenyűgöző látványt nyújt a város felett, miközben a belső terek modern kialakítása és a csúcstechnológiás fenntarthatósági megoldások is azonnal magával ragadtak. Az épület számos olyan szerkezeti és designmegoldásokkal büszkélkedik, amelyeket milliméterre pontosan terveztek meg és kiviteleztek, ugyanis a korlátok és egyéb elemek előregyártottak voltak. Minden íves és egyenes felület, minden illesztés és vonalvezetés tökéletes összhangban van egymással. A lépcsők kiosztása teljesen megegyezett a korlát kiosztásával, amely egy íves üvegfelület volt. Ezt a megrendelő külön kérésére alakították így, mert fontos volt, hogy semmi ne törjön síkot, és minden egyben olvadjon össze. Olyan hatást keltett, mintha az egészet egy mozdulattal ki lehetne emelni a helyéről, miközben valójában tökéletesen integrálva van az épület szerkezetébe.
Az év második nagy témája a beiskolázási munkám volt, amely során többször is bejártam az országot, néha napi 300–400 kilométert utaztunk. Volt, hogy hajnali 4-kor indultunk és este 7-8 körül értünk haza a váratlanak balestek miatt. Ugyan fizikailag egy picit megterhelő volt, de annyi pozitív élményt szereztem, hogy egy pillanatra se bántam a fáradtságot. Minden városban minden rendezvényen új emberekkel találkoztam, és megmutathattam, miért is lehet vonzó az általunk képviselt egyetem. Ráadásul az ilyen utazások mindig jó alkalmat nyújtottak arra, hogy kicsit felfedezzem a környéket.
A nyár végre lehetőséget adott egy kis feltöltődésre. Otthon pihentem, nyaraltunk a családommal és az unokatesoómékkal együtt, és hagytam, hogy egy kicsit lelassuljanak az események. Nagyon jó volt ez a 2 hónap, mert tudtam, hogy szeptembertől ismét kezdődik a pörgés. Így is lett, újabb építészeti projektbe kezdtem, folytattam a TDK-kutatásaimat és belevágtam egy lakberendező tanfolyamba is. Bár sokszor éreztem azt, hogy tízfelé szakadok, de minden egyes feladat színesebbé, izgalmasabbá tette a mindennapjaimat. Az év végén mikor visszatekintettem az elmúlt egy évre, erre az iszonyú sok élményre és emlékre, azt érzem, hogy egy pillanatát sem bánom, hogy ez így alakult. Lehet, hogy a pályázatokon nem értem el helyezést, de a fejlődés, a tanulás, maga az út volt az, ami igazán sokat adott nekem. Megerősödött bennem, hogy amivel szenvedélyesen foglalkozom, az a valódi siker, ha közben jobban megismerem önmagamat, a képességeimet, és képes vagyok folyamatosan fejlődni – és egy idő után tudok nemet mondani, hogy ne terheljem túl magamat. 2024-et így tehát egy rendkívül gazdag és emlékezetes évként zártam le és már most izgalommal várom, mit tartogat számomra a jövő.
Most, hogy itt vagyunk 2025 januárjának végén és rápillantok a naptáramra, már látom, hogy mennyi izgalmas teendő, projekt és lehetőség vár rám az elkövetkező hónapokban. Azt hiszem, ez az év is pont annyira, ha nem izgalmasabb lesz, mint amilyen a 2024-es évem volt. Alig várom, hogy újabb projektekbe, kihívásokba vágjak bele, és megéljem mindazt, amit 2025 tartogat számomra.
kohegyin