Az ember térhódításával és a tudomány fejlődésével az olyan fogalmak, mint a túlnépesedés és a környezetszennyezés valódi problémává nőtték ki magukat, amelyeknek hozományaként az elsivatagosodás és a globális felmelegedés fogalmai is betörtek a köztudatba. A hosszú folyamatok ellenére csak a 20. század végére tudatosult az emberek többségének a fejében, hogy ezek valódi problémák. Ennek köszönhetően azóta egyre több ország kormánya igyekszik terveket kidolgozni ezen folyamatok megállítására vagy legalább a lassítására.
A karbonlábnyom-csökkentés és a szennyező anyagok biztonságos tárolása mellett ezen tervek között szerepel az erdőtelepítés is. Ezek közül is az egyik legérdekesebb projektnek a Kínai Népköztársaságé ígérkezik. Ugyanis náluk van jelenleg megvalósulóban a nagy zöld fal, hivatalosabb nevén a három északi menedékerdő program.
Forrás: motherjones
Az elsivatagosodás Kínában is egy igen komoly kihívásokkal teli problémát jelent, mivel az ország majdnem 28 százaléka sivatag. A globális felmelegedés hatására pedig még inkább felgyorsult az elsivatagosodás folyamata. A probléma kezelésére a kínai kormány rengeteg pénz és energiabefektetés árán már a 70-es évek óta mesterséges erdőtelepítéssel igyekszik reagálni. A tervezet fő célja a Góbi sivatag kiterjedésének a megállítása és a folyamatos erdőtelepítéssel az elsivatagosodott területek visszaállítása.
A választás nem véletlenül a Góbi sivatagra esett, ugyanis ásatások során kiderült, hogy a sivatagos részek nem mindig voltak lakatlanok. Régészeti kutatások során több őskori nomád közösség maradványait fedezték fel a sivatag peremvidékein. Ezen közösségekből fejlődtek ki az olyan sztyeppei nomád civilizációk, mint a hsziungnu konföderáció, az ujgurok, vagy a mongolok.
A kizöldítésre a Góbi sivatag folyamatos bővülésének megakadályozása miatt van szükség, ugyanis a statisztikák szerint az elmúlt negyven évben 400 millió ember kényszerült a térségből elvándorolni. A projekt eddigi eredményeinek tudható be, hogy 1978 óta 5%-ról 15%-ra nőtt Észak-Kína erdővel borított területe.
A programot az idők folyamán kritikák érték, hogy a mennyiség helyett inkább a minőségre kellene fókuszálni és inkább az őshonos fajokat kellene betelepíteni. A program elején a sikeresség érdekében nyárféléket, sivatagi fenyőket, illetve sivatagi bokrokat ültettek. További vélemények szóltak a vízhiány súlyosbítása miatt is, ugyanis a projekt megvalósulásához jelentős vízkészletre van szükség. Szintén egyes tanulmányok szerint a homokos talajba telepített fák nem képesek tartósan megakadályozni a sivatag előrenyomulását.
Ám az utóbbi időben a visszajelzéseket figyelembe véve mostanra a tradicionális, a tájat jellemző növényzetet igyekeznek újratelepíteni. Hogy milyen hosszú távú tervek vannak a mesterséges telepítéssel? Az ábra megmutatja.
Golubics Kamilla