Az építészet iránti szenvedélyem már a középiskolás éveim alatt elkezdődött, amikor magasépítő technikusként tanultam. Az érettségi előtt egy évvel az egyik tanáromnak köszönhetően lehetőségem nyílt egy belsőépítészeti irodában dolgozni. Az ottani projektekben való részvétel, a megrendelővel való kommunikáció, valamint a tervezési folyamat megismerése mély nyomot hagyott bennem.
Itt döntöttem el, hogy ez a szakma jó választás volt. Lenyűgözött, hogy hogyan lehet egy térből esztétikus, funkcionális és élhető helyet alkotni. Ez a gyakorlat nagyon nagy szerepet játszott abban, hogy építészetet tanuljak, és a belső terek iránti érdeklődésem azóta is megamaradt.
Az egyetem és a munkám mellett úgy döntöttem, hogy továbbképezem magamat és belevágok egy lakberendező-képzésbe. Sokak számára felmerülhet az a kérdés, de miért, ha már építészként tanulsz? A válasz igen egyszerű. Szeretnék olyan épületeket tervezni, amelyek az emberi ergonómiának megfelelnek, és a lehető legélhetőbb környeztet létrehozni a megrendelő számára. Mint tudjuk, a lap mindent elbír, de egy jól megtervezett épület sokkal többet ér annál, hogy mindent betervezzünk, ami a valóságban egy zsúfolt tér lenne. Hiszem, hogy az igazán jó építészeti megoldások a belső terekre is kiterjednek. A lakberendezés segítségével ezt a szempontot még közelebb tudtam hozni.
Természetesen az iskola, a munka és most már a lakberendező-képzés összehangolása komoly kihívást jelent. Az időbeosztás az egésznek a kulcsa, pontosan megtervezett napirend nélkül ez a rengeteg feladat szinte lehetetlen lenne. A hetemet lebontom napi szintre, próbálom minden egyes órámat beosztani, hogy ne legyenek üresjárataim, így az egyetem és a munka mellett jut idő a tanfolyam óráira, az önálló tanulásra, na és persze az úgynevezett „énidőmre” is. Megtanultam, hogy az idő egy értékes erőforrás, és ha ez nincs jól beosztva, borulhat az egész rendszer.
A lakberendező-tanfolyam eddigi tapasztalatai megerősítettek abban, hogy jó döntést hoztam, hogy belevágtam. A színek harmóniája, a terek ergonómiáiról és a belső funkció észszerű összehangolásáról már most rengeteget tanultunk. Különböző feladatokon keresztül vizsgáljuk meg az adott anyagokat, hogy melyik szín, textúra milyen hatással van az adott térre. Ezek a játékos feladatok nemcsak kreatív kihívást jelentenek, hanem egy új perspektívával gazdagítják a tervezői látásmódomat. Megerősítette bennem, hogy az építészet és a lakberendezés kéz a kézben jár, tehát az egyik a másik nélkül sohasem fog teljesülni igazán.
A képzés célja, hogy a jövőben olyan épületeket tervezzek, amelyek nemcsak szépek és funkcionálisak, hanem valóban tökéletesen igazodnak az emberi ergonómiához is. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a belső terek kialakítását is a tervezési folyamat szerves részének tekintsem.
A lakberendező-tanfolyam, úgy érzem, hogy megadja hozzá ezt a fajta tudást, melyet a későbbiekben már az első vonalhúzáskor figyelembe tudok venni.
Összességében az egyetem, a munka és a képzés összehangolása nem könnyű, de a jól megtervezett időbeosztás mellett minden lehetséges. Ez a fajta rendszer ad egy stabil alapot ahhoz, hogy ne csak teljesítsem azt, amit elképzelek, hanem élvezni is tudjam, amit a jövőben is szeretnék csinálni. Hiszem azt, hogy a jó időbeosztás ereje nemcsak a tanulmányaim alatt lesz meghatározó, hanem a későbbiekben is fontos szerepet játszik abban, hogy sikeres és emberközpontú tereket tervezhessek.
