Nemrég akadt a kezembe az első Peter Wohlleben-könyv, A természet rejtett hálózata. Egy barátnőm olvasgatta éppen közös utunk során a vonaton, és amikor letette, én is kíváncsian belelapoztam.
Azzal az ajánlással nyújtotta át, hogy a könyvben lévő történetek, amik nagyon izgalmasak, és a permakultúrás képzésen elhangzottak közt, amit akkortájt végeztünk, szoros kapcsolatot lát.
Még most is emlékszem, hogy milyen hirtelen magával ragadott olvasmányos tartalma, vissza se adtam neki az út alatt, hiába kérte. Vagyis, amíg nem kérte.
Nem sokkal később az egyik első dolgom volt utánaolvasni Peter Wohllebennek. Ki fia-borja, mi fán termett a könyve?
Forrás: https://konyvesmagazin.hu/file/slides/2/25514/fe_1180_600_b.jpg
Az életrajzából most csak a Wikipédia első két sorát idézem és elsősorban a könyvei olvasására buzdítanálak benneteket:
„Német erdész és író. Elkötelezett az ökológiailag és gazdaságilag fenntartható erdőgazdálkodás mellett, 2015-ben megjelent The Secret Life of Trees című könyve világszerte érdeklődést váltott ki.”
Forrás: https://de.wikipedia.org/wiki/Peter_Wohlleben
A Fák titkos élete a fentebb említett könyv, amivel az érdeklődés középpontjába került Peter Wohlleben, bár azt még nem volt szerencsém olvasni.
A következő cikkben is találhattok róla információt: Kicsoda Peter Wohlleben, aki ért a fák és az állatok nyelvén? Milyen izgalmasan is hangzik ez a mai világban, legalábbis szerintem, hogy valaki ért az állatok, hát még a fák nyelvén.
Forrás:https://konyvesmagazin.hu/szivunk_rajta/peter_wohlleben_erdo_etermeszet_szivunk_rajta.html
Érezhető, hogy itt valami titkos nyelvről, érzetekről és tapasztalatokról lehet szó.
Regényes és magával ragadó, árad belőle a természet szeretete és ismerete. Egyszerű nyelvezetű történetek elmesélésével komoly tudást, tapasztalatokat oszt meg a könyveiben. A természet, az ökoszisztéma bonyolult összefüggéseiről könnyen feldolgozható, fontos képet fest történeteiben, így olvasgatásukkal könnyen megértheted te is a természet működését. Nagyobb gyermekek is egész bátran hallgathatják, olvashatják.
Az utazás után elmentem a könyvtárba és kivettem a Természet rejtett hálózata című könyvét. A könyv, ahogy már említettem, érthető nyelven mesél az ökoszisztéma bonyolultságáról, „rejtett hálózatairól”. Itt láthatjátok a tartalomjegyzékét.
Forrás: saját fénykép.
Nekem első átfutásra a legérdekesebb cím a „Hogyan vándorolnak a lazacok a fákba?” volt.
Ha már így kiemeltem a lazacos történetet, röviden be is mutatom, mire emlékszem belőle, azaz a lazacok úgy kerülnek a fákba, hogy:
Az óceánban megerősödött, jó sok zsírt elraktározott királylazacok erejük teljét elérve visszatérnek a folyókba, ahol születtek. Ez egy fáradtságos út a számukra és sokat vesztenek a súlyukból is, de nekünk itt most más szempontból fontos a történet. Voltaképpen amiatt, mert értékes nitrogén-és foszfor vegyületeket visznek magukkal a testükben az óceánokból, ahol ezekből sok van. Ahogy elérnek a folyókba és párosodnak, felélik tartalékaikat és elpusztulnak. Vagy kifogják őket a ragadozók, amíg még élnek, akiket közvetve így táplálnak. A medvék nagy kedvence a lazac, rajzfilmekben is megjelenik ez a kép.
A hátrahagyott szálkák és halfejek, illetve az ürülékek is trágyázzák az erdei talajt. Ezeken a szárazföldi területeken, amelyek olyan szerencsések, hogy a lazacok elvándorolnak rájuk, a talaj sokkal gazdagabb nitrogénben, mely 70%-ban a lazactól, az óceánból származik. Ezeken a területeken burjánzik az élet, sokkalta gyorsabban nőnek a fák…
Nektek melyik a legérdekesebb fejezetcím, és miért?
A történet folytatódik, illetve ebben a könyvben a többi történet is az ökoszisztéma működésének hasonló összefüggéseit tárja fel. Lehet válogatni!
Most áttérek a másik kedvenc Wohlleben-könyvemre, „ A természet jelbeszéde” címűre, amit a legutóbbi könyvesbolti látogatás során meg is vettem.
Mostanában nagyon foglalkoztat az időjárás és annak megfigyelése, illetve a népi tapasztalatok megismerése. Most, a klímaváltozás beharangozásával talán mások is így vannak ezzel. De erről itt nem írok hosszabban.
Két dolgot emelek ki ebből a könyvből.
Az egyik az közvetve kapcsolódik a könyvhöz, illetve a fentebb említett témához. Balatonföldváron, a Magasparton járva ti is megtalálhatjátok a következő időjós táblát:
Fotós: Kovács György.
A Balatonparton élve nekem különösen hasznosak ezek a népi bölcsességek, hisz az ember néha csak kisétálna a partra, kivinné a kutyáját, sétálgatna, és nem foglalkozna számokkal, idővel és időjárással, de ha látod, hogy fodros a Balaton vize, tudhatod, hogy jó idő lesz, folytathatod a sétádat. Vagy ha korán reggel megnézed a naplementét és látod, milyen tüzesen süt a nap, ahogy az utolsó pontban is olvasható, délre vagy délutánra számíthatsz viharra is.
A másik, hogy ebben a könyvben olvastam először a virágóra fogalmáról.
Mi is az a virágóra?
Ez igazából annyit tesz, hogy a különböző virágok a nap folyamán eltérő időben nyílnak ki, és ha megismerjük, mikor mi nyit ki, egyszerűen a természetet vagy saját kis virágoskertünket járva karóra nélkül is meg fogjuk tudni mondani, hogy mennyi az idő.
Szerintem ez nagyszerű. Kreatívabbak készíthetnek is olyan órát, amin nem számok vannak, hanem az abban az órában nyíló virágok rajzai találhatók.
Végezetül mindenkinek kellemes olvasgatást kívánok! Jó mazsolázgatást Peter Wohlleben történeteiből!
Kiemelt kép forrása: saját fénykép.
takacsa