Pécs az én szememmel: egy város, amely otthonommá vált
Ebben a fotóesszében arra tekintek vissza, hogyan vált Pécs lassan az otthonommá, mióta Jordániából idejöttem tanulni, a mesterképzéstől egészen a doktori kutatásomig. Tíz fénykép mutatja be rövid képaláírásokkal azokat a helyeket és pillanatokat, amelyek meghatározták az itt töltött időmet: az ismerős utcákat, az egyetemet, a hosszú munkaórákat, a találkozóhelyeket, a sétákat, a pihenőket, a barátokat és az órák utáni csendes estéket. Nem útikalauz, hanem a saját történetem arról, hogyan tették a hétköznapok, az emberek és a rutinok otthonná az ismeretlen helyet.
Ha egy másik országba költözöl, nemcsak a lakcímed változik meg. Eleinte minden figyelmet igényel: eligazodni, megérteni, hogyan működnek a dolgok, megszokni egy másik kultúrát, és kialakítani a napi rutint egy olyan helyen, amely még ismeretlen.
Amikor Jordániából Pécsre jöttem tanulni, életem egy új fejezetét kezdtem el. Tudtam, hogy az egyetem fontos része lesz ennek az élménynek, de nem sejthettem előre, mennyi mindent fogok tanulni a tantermen kívül.
Az évek során Pécs több lett annál a helynél, ahol tanulok. Ez a város életem különböző szakaszaihoz kötődik: a nemzetközi hallgatóként szerzett első élményeimtől kezdve a mesterdiplomám megszerzésén át egészen a doktori kutatásomig.
Egy várost nem feltétlenül egy híres nevezetesség tesz otthonná. Néha azok az utcák, amelyeket térkép nélkül is felismersz, azok a helyek, ahová az egyetemi teendők között visszatérsz, az emberek, akikkel találkozol, és a fokozatosan megszokottá váló rutinok.
Ez a fotóesszé egy kis válogatás azokból a helyekből, részletekből és hétköznapi pillanatokból, amelyek a pécsi élményeimet alkotják. Nem célja, hogy teljes útikalauz legyen a városhoz. Sokkal inkább személyes betekintés abba, mit jelent új helyen életet építeni, egyik hétköznapi napról a másikra.
01. A város, amely ismerőssé vált
Egy hely, amely egykor újnak tűnt, lassan a mindennapjaid részévé válhat.
02. Ahol az út folytatódott
Az egyetem több, mint előadótermek és határidők. Itt találkoznak a különböző ambíciók és hátterek.
03. Élet a határidők között
Minden elkészült projekt mögött ott vannak a vázlatok, az átdolgozások és a hosszú órák, amelyek ritkán kerülnek bele a végső prezentációba.
04. Egy ismerős találkozóhely
A városok azokon a helyeken válnak személyessé, ahol a barátainkkal találkozunk, megpihenünk két program között, és különösebb alkalom nélkül töltjük az időt.
05. Egy hétköznapi séta szépsége
Néha úgy lehet a legjobban felfedezni egy várost, ha egyszerűen sétálsz, és nem kezelsz minden kirándulást városnéző küldetésként.
06. Egy kis szünet a nap közepén
A diákélet nem csak a produktivitásról szól. A teendők közötti apró szünetek is számítanak.
07. Megtalálni a saját embereidet
A külföldi tanulmányok egyik legértékesebb része, hogy olyan emberekkel találkozol, akiknek a tapasztalatai különböznek a tieidtől.
08. Másként látni a várost
Minél tovább maradsz valahol, annál több részletet kezdesz észrevenni. Az ismerős helyek is mutathatnak valami újat, ha másként nézel rájuk.
09. Amikor véget ér az egyetemi nap
A diákéletnek mindig van egy másik oldala is az órarenden túl, legyen az egy esti séta, egy beszélgetés, vagy egyszerűen egy kis idő önmagadra.
10. Egy saját hely
Az otthon nem mindig olyan helyként kezdődik, amelyet ismersz. Néha az emlékek, az emberek és az ott összegyűjtött hétköznapi napok tesznek azzá.
