Pécs a tantermen túl: amit öt egyetemi év tanított nekem

Amikor 2020-ban Jordániából Pécsre költöztem, azért jöttem Magyarországra, hogy építészmérnöknek tanuljak. Sok nemzetközi hallgatóhoz hasonlóan elvárásokkal érkeztem az egyetemmel kapcsolatban, egy listával arról, mit szeretnék elérni, és rengeteg kérdéssel arról, milyen lesz az élet egy új országban. Akkor tudtam, hogy a külföldi tanulmányok tanulmányi kihívásokkal járnak majd. Azt viszont nem sejtettem igazán, mennyi mindent fogok tanulni a tantermen kívül.

Az évek során Pécs életem több fontos fejezetének helyszínévé vált. Építészmérnöki mesterdiplomát szereztem, majd doktori kutatással folytattam. Közben rájöttem, hogy az egyetemi élet sokkal több, mint előadások, beadandók, vizsgák és diplomaosztók. Szól a függetlenségről, az ismeretlen helyzetekhez való alkalmazkodásról, a különböző hátterű emberekkel való találkozásról, és arról, hogyan találod meg fokozatosan a helyed egy új környezetben. Visszatekintve öt pécsi év olyan leckékre tanított meg, amelyeket pusztán egy tankönyvből soha nem tanulhattam volna meg.

Új város – új hétköznapok

A külföldre költözést gyakran izgalmas kalandként mutatják be, és kétségtelenül az is lehet. Vannak felfedezésre váró helyek, megismerendő emberek és lehetőségek egy másik kultúra megtapasztalására. Van azonban egy gyakorlati oldala is, amelyről nem mindig beszélünk.

A hétköznapi teendők hirtelen több erőfeszítést igényelhetnek. Meg kell tanulnod, hogyan működnek a dolgok, megérteni az ismeretlen eljárásokat, eligazodni egy új környezetben, és a nulláról kialakítani a napi rutinjaidat. Ami korábban magától értetődő volt, apró kihívássá válik, amely türelmet és problémamegoldást kíván.

Idővel azonban az ismeretlen helyek egyre otthonosabbá válnak. Elkezded felismerni az utcákat, megérteni a környezetedet, és megtalálni a saját ritmusodat. Ami eleinte tervezést igényelt, a mindennapok részévé válik. Szerintem ez a külföldi élet egyik legérdekesebb része: az átalakulás nem egyetlen drámai pillanatban történik. Fokozatosan megy végbe, hétköznapi napokon és apró élményeken keresztül, amelyek végül ismerőssé válnak.

Az egyetem többet tanít annál, ami a tantervben szerepel

Az építészmérnöki tanulmányaim során szakmai tudást, tervezési készségeket szereztem, és megtanultam, hogyan közelítsek meg összetett problémákat. Néhány legértékesebb leckét mégis maga a hallgatói lét tapasztalata adta.

Az egyetem megtanít egymással versengő feladatokat kezelni, határidőkre dolgozni, elfogadni a visszajelzéseket, és kitartani, amikor egy projekt nem a várakozások szerint alakul. Arra is megtanít, hogy a tervek néha változnak, és hogy egy másik megközelítés megtalálása ugyanolyan fontos lehet, mint az eredeti ötlet tökéletes megvalósítása.

Ezek a tanulságok túlmutatnak a tanulmányi munkán. Az idő beosztása, a különböző emberekkel való kommunikáció és a döntéseidért való felelősségvállalás az élet szinte minden területén hasznossá válik.

Ahogy a mesterképzésből a doktori képzésbe léptem, másként kezdtem látni az egyetemet. Az egyik szakaszban a fő cél a tudás fejlesztése és annak bemutatása, amit megtanultál. A doktori kutatás során viszont azt is elvárják tőled, hogy olyan kérdéseket vizsgálj, amelyekre még nincs egyértelmű válasz.

Ez az átmenet emlékeztetett arra, hogy az oktatás nem csupán képesítések sorozata. Minden szakasz megváltoztathatja, hogyan gondolkodsz, hogyan dolgozol, és hogyan érted a körülötted lévő világot.

Nemzetközi hallgatónak lenni megváltoztatja a nézőpontodat

A külföldi tanulmányok egyik legértékesebb része, hogy olyan emberekkel találkozol, akiknek a tapasztalatai eltérnek a tieidtől.

Egy nemzetközi egyetemen a hallgatók különböző nyelveket, hagyományokat, oktatási hátteret és nézőpontokat hoznak ugyanabba a közegbe. Ezek a különbségek néha érdekes beszélgetésekhez vezetnek. Máskor türelmet és hajlandóságot igényelnek arra, hogy megértsd a másik ember nézőpontját.

A nemzetközi környezetben töltött idő megtanított arra, hogy ritkán létezik csak egyetlen módja egy probléma megközelítésének vagy egy helyzet megértésének. Ami az egyik ember számára teljesen természetes, az a másiknak ismeretlen lehet.

Ez a sokszínűség különösen értékes az egyetemen, ahol a hallgatók nemcsak az oktatóktól és a tananyagokból tanulnak, hanem egymástól is. Az órákon kívüli beszélgetések új gondolatokat, másfajta gondolkodásmódokat és olyan tapasztalatokat hozhatnak, amelyekkel máskülönben talán soha nem találkoznál.

A külföldről érkező hallgatók számára egy kapcsolati háló kiépítése az átmenetet is megkönnyítheti. Ha olyan emberek vesznek körül, akik értik, milyen alkalmazkodni egy új országhoz, az ismeretlen helyzetek kevésbé tűnnek ijesztőnek.

Nem kell pontosan olyanná válnod, mint a körülötted lévők, ahhoz, hogy úgy érezd, ide tartozol. Néha az összetartozás ott kezdődik, amikor rájössz, hogy önmagad maradhatsz, miközben tanulsz másoktól.

Pécs több lesz, mint a hely, ahol tanulsz

Egy várost nem csupán a híres nevezetességei vagy azok a helyek határoznak meg, amelyeket a látogatóknak ajánlanak. A hallgatók számára a mindennapi útvonalak, az ismerős utcák, az egyetemi épületek, a baráti találkozóhelyek és a teendők közötti csendes pillanatok is hozzátartoznak.

Pécsnek olyan történelmi hangulata van, hogy már a városban tett séta is élmény. Az építészete, a közterei és a különböző zugai arra hívnak, hogy körülnézz, ahelyett, hogy csak rohannál egyik helyről a másikra.

Építészmérnök-hallgatóként természetesen figyelek az épületekre és a terek kialakítására. Észreveszem a homlokzatokat, az arányokat, az anyagokat, és azt, ahogyan az emberek használják a körülöttük lévő tereket. Az építészeti tanulmányaim egy másik módot is adtak a város megélésére: nemcsak lakóhelyként, hanem olyan helyként is, amelyet megfigyelhetek, és amelyből tanulhatok.

Egy helyet azonban nem pusztán az építészet tesz jelentőségteljessé, hanem a hozzá kötődő személyes élmények. Egy ismerős utca életed egy bizonyos időszakára emlékeztethet, egy hétköznapi séta pedig üdvözlendő szünetté válhat egy megterhelő héten.

A város fokozatosan összefonódik a saját történeteddel. Már nem látogatóként éled meg a napjaidat, hanem elkezded felismerni azokat az apró részleteket, amelyek az ottani életedet egyedivé teszik.

A függetlenség apró döntésekből épül fel

A külföldi élet arra is megtanított, hogy a függetlenséget nem egyik napról a másikra éri el az ember azon a napon, amikor elköltözik otthonról. A mindennapi döntések és felelősségek révén fejlődik ki.

Megtanulod beosztani az idődet, megoldani a gyakorlati problémákat, döntéseket hozni, és vállalni a következményeket. Egyre jobban elviseled a bizonytalanságot, mert rájössz, hogy nem minden helyzethez jár egyértelmű útmutató.

Vannak pillanatok, amikor a dolgok nem a terv szerint alakulnak. A határidők egymásra torlódnak, az ügyintézés tovább tart a vártnál, vagy egy döntés bonyolultabbnak bizonyul, mint elsőre látszott. Ezek a tapasztalatok nem mindig kellemesek, de megtaníthatnak arra, hogy higgadtabban reagálj, és megoldásokat keress.

A függetlenség ráadásul nem azt jelenti, hogy mindent egyedül csinálsz. Annak tudása, hogy mikor kérj információt, mikor fogadj el segítséget, vagy mikor tanulj valaki más tapasztalataiból, szintén fontos készség.

Talán a legnagyobb változás annak felfedezése, hogy képes vagy kezelni olyan helyzeteket, amelyek egykor ismeretlennek tűntek. Lehet, hogy nem tudsz minden választ, de egyre jobban bízol abban, hogy meg tudod találni.

Van élet a következő határidőn túl is

Az egyetemi élet könnyen előadások, projektek, vizsgák és leadások körforgásává válhat. Megterhelő időszakokban úgy tűnhet, mintha mindig lenne még egy elvégzendő feladat, mielőtt megengedhetnéd magadnak a pihenést.

A külföldi tanulmányok azonban emlékeztettek arra, hogy ez az élmény több, mint pusztán a tanulmányi eredmények.

Értékes dolog felfedezni a várost, időt tölteni a barátokkal, új érdeklődési köröket találni, és megengedni magadnak, hogy a szakterületeden kívül is megéld az életet. Ezek a pillanatok nem elvonják a figyelmet a személyes fejlődésről. Részei annak.

Fontos a céljaid felé dolgozni, de ugyanilyen fontos felismerni, hogy az egyetemi éveid a személyes fejlődés időszakát is jelentik. Az emberek, akikkel találkozol, a helyek, amelyeket felfedezel, és az élmények, amelyeket gyűjtesz, ugyanúgy formálhatják a nézőpontodat, mint a tanulmányi eredményeid.

Nem kell minden napot rendkívülivé tenned. Néha elég egy hétköznapi nap egy olyan helyen, amelyet megtanultál értékelni.

Mit mondanék annak, aki most érkezik Pécsre

Ha egyetlen tanácsot adhatnék egy hallgatónak, aki Pécsre készül költözni, az az lenne: adj magadnak időt.

Nem kell mindent azonnal megértened, már az első héten tökéletes rutint kialakítanod, vagy pontosan tudnod, hogyan alakul majd az egyetemi utad. Teljesen normális, ha egyes dolgok tovább tartanak a vártnál.

Fedezd fel a várost a megszokott útvonaladon túl is. Ismerj meg különböző hátterű embereket. Kérdezz, ha segítségre van szükséged. Fényképezz, próbálj ki új dolgokat, és engedd meg magadnak, hogy élvezd az apró pillanatokat, ahelyett, hogy csak a következő eredményre koncentrálnál.

A legfontosabb: ne a nehéz napok alapján ítéld meg az egész élményt. Egy új országhoz való alkalmazkodás folyamat, és mindenkinek más a tapasztalata.

Öt évvel ezelőtt Pécs volt az a hely, ahová tanulni jöttem. Azóta összefonódott a tanulmányaimmal, a személyes fejlődésemmel és életem több fontos szakaszával.

Azért jöttem ide, hogy diplomát szerezzek, de ez az élmény sokkal többet adott egy képesítésnél. Megtanított alkalmazkodni, különböző nézőpontokból szemlélni a világot, és felismerni, mennyi minden megváltozhat, ha kilépsz a megszokottból.

Néha a külföldi tanulmányok legfontosabb hozadéka nem csupán az, amit az egyetemen tanulsz, hanem az, hogy kivé válsz, miközben életet építesz a tantermen túl.