EUmies Award 2026 – Két személyes kedvenc

Az idei EUmies Award kiállításon bemutatott munkák közül két olyan épületet választottam, amelyek mind léptékükben, mind pedig tanulságukban különböznek egymástól. Az egyik egy történeti épületegyüttes kortárs újragondolása, a másik pedig egy olyan iskola, ahol a fenntartható építkezés nemcsak tervezési szempont, hanem az épület működésének és oktatási szerepének is szerves része.

Abby Kortrijk – A 16. századi tér becsatolása a városszövetbe

Barozzi Veiga és Tab Architects, Kortrijk, Belgium

Korábban már találkoztam ezzel a projekttel, ugyanis az egyik tervező személyesen mutatta be egy BME K épületében rendezett előadáson, más munkáival együtt. Már akkor is érdekesnek tartottam a beavatkozást, de a kiállításon újra találkozva még inkább megerősödött bennem, hogy mennyire izgalmasra sikerült az épület és környezetének újragondolása.

A projekt egyik legnagyobb erőssége, hogy a történeti térstruktúra megtisztítása és helyreállítása mellett egyáltalán nem bántó, hanem a kontextusba illeszkedő, mégis vagány és tiszta kortárs formát hozott létre. Mindemellett a korábban talán kissé elzárt apátságot újra bekötötte a város életébe. Egy átjárót nyitott a belső kert és a szomszédos városi utcák között, így az épületegyüttes nemcsak fizikailag, hanem a városi használat szempontjából is nyitottabbá vált.

Az új tömeg, amelynek formája a történeti tetőszerkezetet idézi, egy kiállítótérnek, illetve kortárs művészeti központnak ad helyet, többféle funkcióval. Ezáltal az apátság a mai ember számára is vonzó, élő kulturális helyszínné válik, miközben megőrzi történeti karakterét. Számomra különösen szép megoldás, hogy az új építészeti elem nem akarja utánozni a régit, mégis képes párbeszédbe lépni vele.

Az anyaghasználat és az energiafelhasználás csökkentése szintén fontos része volt a tervezésnek. A pavilon homlokzatát egyedi téglák alkotják, amelyek 60%-ban újrahasznosított építési hulladékból és 40%-ban agyagból készültek. Az alacsonyabb hőmérsékleten történő égetéssel összesen 92 tonna kerámiahulladékot hasznosítottak újra, miközben az energiafelhasználást is csökkentették. A meglévő épületek eredeti homlokzatait és padlóit restaurálták, szükség esetén újrahasznosított téglák felhasználásával. A különböző korszakokból származó meglévő szerkezeteket megőrizték, és csak ott módosították, ahol arra valóban szükség volt.

Nekem ebben a projektben az a legszimpatikusabb, hogy nem akar mindenáron újat létrehozni. A történeti értékek megőrzése, a kortárs építészeti beavatkozás és a városi kapcsolatok újragondolása egyszerre jelenik meg benne. Nemcsak egy régi épületet mentettek meg, hanem új funkciókkal és kapcsolatokkal ismét a város életének részévé tették.

Seed School – Az iskola, amely maga is taneszköz

a+ samueldelmas architectes urbanistes, Châtenay-Malabry, Franciaország

A másik kedvencem a Seed School, amelynek különlegessége, hogy az épület szinte minden elemében megjelenik a fenntartható építkezés gondolata. Az iskola döngölt földből, fából és újrahasznosított betonból épült, és számomra különösen izgalmas, hogy az anyaghasználat nemcsak környezetvédelmi szempont, hanem az épület pedagógiai koncepciójának is része.

A projekt vezérelve az volt, hogy a gyermekek számára ideális tanulási és fejlődési környezetet teremtsenek egy olyan épületben, amely a megfelelő mennyiségű és típusú anyag felhasználásával, a megfelelő helyen valósul meg. Elsőbbséget élvezett a helyi beszerzés, az újrahasznosított anyagok, valamint a biológiai és geológiai alapú erőforrások használata. Az iskola egy korábban egyetemi területként működő 18 hektáros, vegyes funkciójú öko-negyedben helyezkedik el.

A helyszínnel való összhangban az iskolát szó szerint a földből építették fel, nagyrészt a korábbi épületek bontási anyagainak újrahasznosításával. A város eredeti elképzelése egy innovatív, alacsony szén-dioxid-kibocsátású építési technika, az úgynevezett öntött földbeton alkalmazása volt. A további vizsgálatok során azonban kiderült, hogy ez a megoldás még nem kellően kiforrott a projekt megvalósításához. Erre válaszul a tervezők három másik, alacsony karbonkibocsátású technikát dolgoztak ki: 100%-ban újrahasznosított adalékanyagokból készült, szárazon döngölt beton homlokzatokat, kender-föld válaszfalakat, valamint újrahasznosított homokkal töltött akusztikus padlószerkezetet.

A mennyiségek is jól mutatják az anyaghasználat léptékét. A teherhordó homlokzatokhoz a helyszíni bontásból származó összesen 4000 tonna újrahasznosított betonadalékot használtak fel. Az osztálytermek és a folyosók közötti belső válaszfalak fa szerkezetűek, közte nyers földdel és kenderrel kitöltve. Ezekhez 59 tonna kendert, valamint 42 tonna szalmát és nyers földet használtak fel a vakolatokhoz. A földet az Île-de-France régióból, kevesebb mint 35 kilométeres távolságból szerezték be, a kendert és a szalmát pedig 45 kilométeres körzetből. A padlók töltéséhez kizárólag a korábbi épületek bontásából visszanyert homokot használták. Még az élelmiszeripari melléktermékek, például az őszibarack- és sárgabarackmagokat is újrahasznosították a tetőfedő anyagok védelmére.

Az épület bioklimatikus tervezése szintén nagyon izgalmas. Az árnyékolókkal ellátott, megfelelően méretezett ablaknyílások, a természetes éjszakai szellőzés és az egyéb passzív építészeti megoldások csökkentik a gépészeti rendszer aktív működését. A fa, a föld és a növényzet az egész épület fontos alkotóeleme, megteremtve a természetes környezettel való kapcsolatot, és a biofilia elveit követve kiegyensúlyozott tanulási környezetet biztosítva a gyermekeknek.

Ami számomra igazán különlegessé teszi ezt a projektet, az az, hogy a tervezők nem álltak meg a fenntartható anyagok alkalmazásánál. Az új építési technikákat nyilvánosan is megosztják, hogy más projektekben is felhasználhatók legyenek, maga az épület pedig kiemelt szerepet szán ezek bemutatásának. Így az iskola szó szerint pedagógiai eszközzé válik.

Szerintem ez egy szuper lehetőség: a gyermekek egy olyan térben tanulhatnak, amelyben nap mint nap személyesen megtapasztalhatják, hogyan lehet fenntartható módon építkezni. Nemcsak könyvekből vagy képekről ismerik meg az újrahasznosítást, hanem körülveszi őket. Akár a tanórákba is beépíthető lenne az épület működésének és anyagainak megismerése: a bontási hulladék újrahasznosítása, az anyagkísérletek, a föld és a növények kapcsolata, vagy akár a biológiai és geológiai folyamatok vizsgálata.

Építészeti szempontból a szerkezet is szándékosan egyszerű: a teherhordó homlokzatok és a belső, látható fa vázszerkezetek rugalmas elrendezést tesznek lehetővé, és biztosítják az épület későbbi átalakíthatóságát. Ez különösen fontos egy olyan intézménynél, amelynek a használati igényei az évek során változhatnak.

A két projektben közös, hogy a fenntarthatóság nem utólag hozzáadott szempontként jelenik meg, hanem már az alapvető építészeti gondolat része. Míg az Abby Kortrijk esetében a meglévő értékek megőrzése és újrahasznosítása, addig a Seed Schoolnál az anyagok új életre keltése és a fenntartható építés oktatási lehetősége kerül előtérbe. Éppen ezek azok a gondolatok, amelyek miatt ezt a két projektet választottam.